2017. november 30.

Paszkevics kiáltványa a magyarokhoz






N emrég sikerült hozzájutnom egy olyan nyomtatvány egyik, még megmaradt darabjához, mely az 1848-49-es szabadságharc egyik meghatározó (tkp. a szabadságharc egész kimenetelét eldöntő) eseményéhez kötődik. A nyomtatvány keltezési ideje 1849. június 4., tartalma pedig az a kiáltvány, melyet Paszkevics orosz tábornok Magyarország lakosaihoz intézett, mielőtt a cári hadsereggel átkelt volna a Duklai-hágón, hogy aztán, sajnos, pontot tegyen a szabadságharc végére.

A kiáltvány előtörténete, és az azt követő események röviden: 1849. május 21-én Ferenc József császár Varsóban találkozott I. Miklós cárral, hogy segítséget kérjen tőle a nyerésre álló magyarok ellenében. A kérésnek, és a Szent Szövetség (a poroszok, az osztrákok és az oroszok hármas szövetsége a napóleoni háborúkat követően) alapelveinek megfelelően a cár közel 200 000 fős hadsereget vezényelt Magyarországra. Az orosz birodalmi csapatok főparancsnoka az ekkor 67 éves, rendkívül tapasztalt Paszkevics tábornok, aki egyben a cári birodalom varsói helytartója is volt. Igaz, már ezt megelőzően is vettek részt orosz csapatok a szabadságharc osztrák oldalán, de azok kisebb (egy 4800, és egy 2200 fős) kontingensek voltak, és csak helyi jelentőséggel bírtak (Brassó, illetve Nagyszeben megszállásában és biztosításában vettek részt). A hatalmas méretű orosz erősítés 1849. június 15-én lépett először magyar földre, Rüdiger tábornok vezetésével, akit két nap múlva követett Paszkevics. A lengyel határtól az útja Kassa és Miskolc érintésével vezetett az ország többi része felé. A kialakult új helyzetben a magyar oldal mintegy 150 ezer főnyi katonája nézett szembe az orosz-osztrák csapatok mintegy 370 ezres erejével, így a reguláris hadseregek közti harc kimenetele innentől kezdve megjósolható volt… A magyar csapatok törekedtek a cári hadseregparancsnokoknak megadni magukat – egyrészt ezzel is kifejezve az osztrák fél iránti megvetésüket, másrészt mert az orosz hadvezetés részéről méltányosabb elbánásban részesültek, mint ha osztrák kézre kerültek volna. 1849. augusztus 13-án Görgey feltétel nélkül kapitulál Rüdiger előtt Világosnál. Augusztus 16-án mind Paszkevics, mind az orosz cár önmérsékletre inti Ferenc Józsefet a szabadságharcban résztvevőkkel szemben. A császár nemcsak fiatal, de valószínűleg könnyen befolyásolható is volt ekkor, viszont, nyilván, elsősorban osztrák tanácsadóira hallgatott. Haynau, egy 1849. augusztus 20-án kelt levelében ekképpen győzködi: Ez alkalommal bátorkodom azt a legalázatosabb megjegyzést tenni, hogy minden elnézés és szelídség e pillanatban a legnagyobb szerencsétlenség volna, s a legbiztosabb eszköz arra, hogy néhány éven belül viszontlássuk a forradalmat. Az ezt követő napokban Haynau szabad kezet kap a megtorlást illetően, a halálos ítéleteket is csak a végrehajtásuk után kell bejelentenie az udvarnál, mintegy láttamoztatás céljából.

A nyomtatványról:
Nem tudom, milyen módszerrel terjeszthették e kiáltványt – egy részük biztosan csak kézről kézre járt, míg valószínűleg a többségüket kifüggesztették jól látható helyeken az ország különböző részein. Mérete nagyjából egy A4-es lapnak felel meg, anyaga elég vékony papír, melyet – legalábbis az én példányom esetében – az azóta eltelt 168 év légnedvessége és fogdosásai csak tovább gyengített. A nyomtatás helye talán a rajta látható keltezés helye, vagyis Varsó lehet. Az biztos, hogy Magyarországon kívülről származik – erre utal az is, hogy a nyomdának nem volt rendes hosszú ő és ű betűje – e betűkön a kettős ékezetet egy kis, szívalakhoz hasonló jellel helyettesítették. A nyomda valószínűleg sürgős rendelést teljesített, különben készíthettek volna rendes(ebb) ékezeteket is.

A nyomtatvány teljes szövege:

Magyarország
Lakosai!

Törvényes Fejedelmetek felhivására, ki felséges Uramnak segedelmét igénybe vevé, – egyesültek a' Főparancsnokságom alá helyheztetett hadseregek Ausztria hadfiaival, a' végre, hogy a' törvényes rendet, – melly Hazátokban a' lázadás fegyverével erőszakosan felforgattatott, – ismét helyre allitsák.
A' pártütés' elömozditói, kik körül csak hamar minden országok' kalandorai összesereglének, boldogtalan elvakittatástokat saját személyes czéljaikra felhasználják. – Vétkes merényeik titeket hűségtörésre ragadtak. Mindazáltal a' Császár, az én Uram, nem hiheti, hogy a' Nemzetnek többsége ősi erényét, Királyai felséges Háza eránt mindenkori hű ragaszkodását megtagadhatta volna. Dicső emlékezetű Ferencz Császárnak, úgy Ferdinánd Császárnak legbensőbb barátja, 's 1-ső Ferencz József Királytoknak barátja, és szövetségese Az, ki általam hozzátok szól, – titeket hathatósan arra birandó, hogy vétkes tévedéstektöl a' becsület, hűség, és kötelesség ösvényére visszatérjetek.
Az Orosz Hadsereg nem ellenségkép, hanem Királytok felhivására jön Hazátokba. – Ha ti ellenségül fogadjátok, – akkor illyetén vakmerőségnek következményeit érezenditek. Bárha intéseim titeket töredelmes megtérésre, 's alávetésre birnának, – 's ekkép a' véres háborúnak iszonyúságaitól megkimélnének. – Ez legbensőbb óhajtása felséges Uramnak.

Varsón, Május 23-án (Junius 4-én) 1849.

Varsói Herczeg,
Eriváni Gróf Paskievicz,
Tábornagy és Ö Felsége, minden Oroszok Császárja
Hadseregének Főparancsnoka.

További képek a kiáltványról itt láthatók:


























vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz