2017. január 23.

Legrégibb magyar könyvem






A fenti képen látható könyv már állapotára nézve is réginek tűnik, nyomtatási évét tekintve pedig valóban az, hiszen 1580-ban került ki a nyomdából. Szerzője Telegdi Miklós, címe: Az evangeliomoknac, mellyeket vasarnapokon es egyeb innepeken esztendoe altal, az anyaszentegyhazban oluasni es praedicallani szoktanac, magyarazattyánac. harmadik resze. mely magaba foglallya a' szentec innepire ualo euangeliomokat.

A könyvnek nagyon örültem, főleg két dolog miatt: egyrészt a kora miatt - azért 16. századi magyar nyelvű könyv viszonylag ritkaságnak számít (bár aki akar, évente többre is fellelhet a könyvpiacon), másrészt a jutányos ára miatt, melyért végül hozzájutottam.
Alacsony aukciós kikiáltási ára, eladója szerint, annak volt köszönhető, hogy ez egy töredékes példány - érdekes, hogy rajtam kívül nem is vetett rá szemet senki. Pedig ez egy jelentős terjedelmű töredéknek tekinthető, hiszen 776 leveléből 713 megvan.
Ami a ritkaságát illeti, az Axioart adatbázisa alapján az elmúlt több mint 18 évben mindössze négy példánya szerepelt aukción, beleértve az én példányomat is - így igen ritkának mondható.




A könyvnek a legérdekesebb részei, a címlap és Telegdi Miklós bevezetője sajnos hiányzik; ezeket a részeket a Hungaricana adatbázisában lévő digitalizált változat segítségével tudtam megnézni.
Ilyen régi könyvek esetében az ember óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy mi-mindent "láthattak" ezek a könyvek, főleg, ha magunk elé képzeljük a viharos 16-17. századot a maguk török- és labancdúlásaival, tűzvészeivel vagy csak az alapból a mainál mostohább körülményeivel.
A könyvet Nagyszombatban nyomtatták, katolikus környezetben, katolikusoknak, így valószínűleg a Felvidéken élte életét - legalábbis az első száz évben -, hiszen délebbre a török uralkodott, Erdély pedig ekkorra már reformátussá vált.





Maga a mű Telegdi háromkötetes nagy posztilláskönyvének az utolsó része. Az első és második kötetek 1577 Bécsben, illetve 1578-ban Nagyszombatban jelentek meg. Érdekesség, hogy a nagyszombati nyomdászat megteremtője, Telegdi Miklós először saját házában rendezte be nyomdáját. Itt készült ez a könyv is.

A posztilla egyfajta bibliamagyarázat, kommentár a latin post illa [verba textus] - [a szöveg] e szavai után rövidítéseként. A posztilláskötetek papok számára készültek, a templomi prédikációkhoz szolgáltak vezetőként.

A könyvet számos szép fametszetes iniciálé díszíti. Nyomdai cifrát nem tartalmaz (nemcsak az én példányomat néztem át, de a teljes mű digitalizált változatát is).



Mint látható, ez a példány erősen körül van vágva (ez sok, ebből a korból fennmaradt könyvpéldányra jellemző), így valószínű, hogy legalább két különböző kötése volt mielőtt ilyen állapotba került. Talán valami szép bőrkötést viselhetett utoljára, azért kellett megválnia tőle. Ezt követően pedig, immár védőburkolat nélkül, az elején és hátulján lévő néhány lap egyszerűen elerodálódott, levált a könyvtestről, s így elveszett.

Talán a legszebb tulajdonsága ennek a könyvnek a szép régies nyelvezete. Élvezet beleolvasni.







A könyvben található margináliát még nem néztem át alaposan. Az biztos, hogy pl. a fenti három képen látható kézírás különbözik a legelső megmaradt levélen láthatótól (ez utóbbi 1753-ból származik).



Telegdi nyomtatott könyvei az írott irodalmi magyar nyelv fejlődésére is hatással voltak. A fenti képen éppen azt látjuk, hogyan próbálta - akkor még ü és ö betűk hiányában - megoldani az ilyen hangokat tartalmazó szavak nyomtatását.

Hiányosságai ellenére, szerintem, ez egy gyönyörű könyv. Ha belegondolok, a tőle mindössze 61 évvel idősebb, 1519-ben íródott Debreceni kódexet nyelvemlékeink közé soroljuk...









vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz