2016. december 31.

Évértékelő


I smét elérkeztünk az év végéhez. Következzék az idei évnek az összefoglalója, ahogyan azt könyvgyűjtőként megéltem.

Nem készítettem folyamatos kimutatást év közben arról, hogy mit, mikor, mennyiért és kitől vásároltam, így ezt most, az elmúlt két napban tettem meg. E szerint, kerekítve 150 különféle könyv- és egyéb papírrégiség-tételt vásároltam (sok tétel több darabból áll - van olyan is, amelyik mintegy százból). Ami a tavalyi évhez nagy változás, hogy idén meglehetősen visszafogtam magam a vásárlásban, jóval válogatósabb lettem - bár, mint a fenti szám mutatja, így is sokszor engedtem a csábításnak.

A sok apró érdekesség mellett sikerült néhány igazi különlegességre is szert tennem, így például:

- egy, a 12. század közepéről származó kódexlevélre
- a Schedel-féle világkrónikában - annak is az első, 1493-as kiadásában - szereplő Buda-metszetre
- egy szép Drégelypalánk-metszetre Georg Hoefnageltől
- egy regényre, melynek lapjait Mühlbeck Károly eredeti akvarelljei illusztrálják
- egy pergamenlevelekből álló, kézzel írt imádságoskönyvre
- egy szép írású arab kéziratra
- egy, az író hosszabb dedikációjával bíró Móra Ferenc-kötetre
- Bajcsy-Zsilinszky Endre saját Ady-kötetére
- Csapody Vera doktori disszertációjára, melyet saját akvarelljei színesítenek

Sok mindent nem sikerült abból megvalósítanom, amit egy éve elképzeltem, de ugye nem lóverseny ez. 2016-ban az egyedi könyvek kapták a hangsúlyt nálam, vagyis olyan könyvpéldányok, melyekből csak egy van. Egyedivé tehet egy könyvet egy dedikáció - különösen egy terjedelmesebb vagy egy érdekes személynek szóló -, egy érdekes kötés, érdekes proveniencia, vagy például az, ha kézzel íródott. Azt hiszem, ezt a vonalat 2017-ben is vinni fogom tovább (kellő szerencsével).
Észak-Amerikában nyomtatott régebbi könyvekből sajnos nem sikerült beszereznem egyet sem. Egy könyvön hezitáltam, talán nem kellett volna (egy-két évvel ezelőtt még minden további nélkül megvettem volna - erről a bizonyos visszafogottságról beszéltem a beszámoló elején).

Sikerült két aukción személyesen is részt vennem, és bár mindkettőről üres kézzel, viszont sok élménnyel és tapasztalattal gazdagabban távoztam.

Különleges élményem volt az, amikor az idei hazai antikvár könyvpiac talán legnagyobb szenzációját, az 1488-ban megjelent Thuróczy-krónikát megérinthettem. Kézbevételre sajnos nem volt lehetőségem, de ne legyünk telhetetlenek. Egyébként ez a könyv lett aztán, a decemberi budapesti aukcióját követően, a legdrágább magyar nyomtatott könyv - 22 milliós kezdőárról indult, és végül, ha jól emlékszem, 29 millióért ütötték le.

Sajnos az továbbra is jellemző a magyar antikvár könyvpiacra, hogy az aukciós tételek nem megfelelő számú képanyaggal jelennek meg. Egy kép alapján nem lehet eldönteni egy könyvről, hogy az érdekelhet-e minket vagy sem, de azt sem, hogy milyen az állapota. Ehhez kapcsolódik, hogy a tételek szöveges leírása is borzasztóan hiányos. Előnye viszont ennek a hozzáállásnak, hogy - erről is beszéltem már itt korábban - így az ember jóval kevesebb tételre vet szemet, vagyis végül több pénze marad.

A honlappal kapcsolatban: 2017-ben szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a szótárra és a filmtárra. A filmtárban egyrészt a címlapon eddig bemutatott anyagból szeretnék szemezgetni, másrészt további újdonságokat mutatnék be.
2016 ősze óta havonta az addigi kettő helyett csak egy bemutatóval jelentkezem a címlapon - a módosítás az aktív érdeklődés hiánya miatt történt.

Kívánok minden régikönyvgyűjtőnek szép beszerzésekben gazdag, boldog új évet!







vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz




vissza a címlaphoz