2016. február 15.

Diák antológia 1833-ból


A tavaly december eleji Szűts Sára-könyv után ismét egy debreceni vonatkozás (talán, debreceniként, megbocsátható nekem, hogy szeretek szeretett városomhoz visszatérni amikor csak alkalmam adódik rá). A most bemutatandó kis könyvecskéhez is tavaly jutottam hozzá egy aukción.

Ez egy amolyan diákvers-, és próza antológia, melyet a Debreceni Református Kollégium diákjainak a műveiből adtak ki, 1833-ban, Lant címen. Íme a szép címlapja:




A Lantot, mint látható, Péczely József, a Kollégium neves tanára adta ki. Ez a példány egy antológia sorozat része, hiszen a Lant négy egymást követő évben (1832-től 1835-ig) is megjelent; az én példányom a sorozat második kötete.



Bevallom, a kötet tartalmának olvasása közben akaratlanul is Jókai Eppur si muove - És mégis mozog a föld című regénye jutott az eszembe, annak is A csittvári krónika című legendás fejezete, mely arról a bizonyos titkos diáktársaságról szól, amelyik a debreceni Nagyerdő mélyén gyűlt össze hetente, hogy ott más emberek fülébe nem való titkos dolgokat jegyezzenek be egy ősrégi könyvbe - a csittvári krónikába.
Persze a Lant nem a csittvári krónika (Jókai kis cs-vel írta, így én is); nincs is ebben a kötetben semmi titkos.

Ami viszont van benne, az a korabeli, tehát az 1830-as évek debreceni diákságának zsengéi, főleg lírában, de prózában is. A művek megmosolyogtatóan nagy százaléka szerelmes vers, pontosabban annak is inkább a világfájdalmas, kicsit jávorpálosan sírva vígadós változatai. Nem tudom, ezeknek a legényeknek mekkora hányada volt a művei írása idején még csak reménytelenül vagy már reményt vesztetten szerelmes, mindenesetre az látszik, hogy mohó vágyat éreztek fájdalmasságuk minél líraibb, minél pátosszal dúsabban cizellált kifejezésére. Persze ez az életszemlélet ennek az életkornak a sajátossága, ezért is megmosolyogtató.

A szerzők között olyan neveket olvashatunk, mint az ekkor 24 éves Baksai Dániel, akiből később lelkész lett, s akiről Nádudvaron ma utca van elnevezve, vagy az ekkor 22 éves Szűts István (az interneten Szűcsként lehet a nevét látni), aki ekkor még valószínűleg nem tudta, hogy az elkövetkező években beutazza majd Németországot, Franciaországot és Angliát; azt sem, hogy majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz, de talán azt sem, hogy majd egyszer királyi törvényszéki bíró válik belőle. Itt olvasható egyik szerzeményének utolsó versszaka:

Jöjj óh hamar, búm oszlatója,
Eméssz meg jóltévő halál!
Úgy is kihaltak érzeményim,
'S bennem karod csak vázt talál. –

Mint a fentebb láttuk, szerencsére még sokáig elkerülte a jóltévő halál.
Szintén e kötet egyik szerzőjeként tisztelhetjük az ekkor mindössze 16 éves Sipos Sándort, akiből később Békés vármegye első alispánja lesz; vagy az ekkor 20 éves Kúthy Lajost - tőle olvashatjuk a kötet egyetlen elbeszélését, ami egyben messze a leghosszabb mű is - akiből később híres regényíró lesz, többek között ő jegyzi a Hazai rejtelmeket is, ami az egyik legelső magyar krimi. A szabadságharc leverése után a Bach-korszak egyik vezető beosztású hivatalnoka lesz, így becsületét elveszti. Viszonylag fiatalon, teljes mellőzöttségben hal meg.

A kedvencem Tóth Mihály (az a bizonyos Könyves) verse Panasz Kárpáth' vidékén címmel, melyben arról panaszkodik, hogy a Kriván vidékén alig hallani magyar szót. E verse egyben hazafias gondolkodásának egyik korai jele is - a szabadságharcban játszott szerepe miatt halálra ítélik, majd az ítéletet húsz évi várfogságra módosítják, végül hét év után szabadul. Íme egy részlet a versből:

Ah! de hogy a' Magyar itt jövevény, 's szép nyelve feledve,
E' fáj, ez keserít, 's ez tüzesíti velőm.
Itt az egekbe merűlt Kriván' mentében a' honfi
Több napig utazhat, 's nincs ki megértse szavát.

A kötet külön értéke az a sok régi magyar szó és kifejezés, melyek azóta már kivesztek nyelvünkből vagy más alakban használjuk. Kedvenceim: korány (hajnal, reggel), helytetni (helyezni), szájongó (hangos, zsivalkodó), Sámpányi (pezsgő), körtvély (körte), barna hangászok (cigányzenészek). És egy másik gyöngyszem: ...halálra bosszanta, mint szénás gazdát Júliusi hosszas eső.

A következő képen a címlap utáni dupla oldal látható, rajta jobb oldalon a könyv ajánlása báró Adelsheim Johannának, aki a kötet megjelenését támogatta; bal oldalt felül a mottó Kisfaludy Sándortól: Mindegy az áldozat, legyen nagy, legyen kicsiny, ha mindene az áldozónak.; alul pedig a cenzúra engedélye:



A Kisfaludy-mottó közelről; egyben látható a nyomás erőssége is: a kötet címe - LANT - szinte átüt a másik oldalra:



Ugyanez a nyomáserősség egy másik helyen - Szűts István egyik versének címénél:



Végül két kép a könyv szép kötéséről:











vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz