2015. december 31.

Az elmúlt egy év


I smét eltelt egy év. Következzék egy kis visszatekintés erre az évre, egy egyfajta mérlegmegvonás a könyvgyűjtő szemszögéből.

Mindjárt az elején meg kell állapítsam, termékeny volt ez az év. Annak ellenére, hogy voltak olyan terveim, elképzeléseim, melyek kevésbé valósultak meg - ilyen volt pl. az, hogy több szakirodalmat, vagyis régi könyvekkel, könyvészettel foglalkozó könyveket és egyéb publikációkat olvassak -, mégis, a "fő dolog", vagyis a beszerzéseim gyarapodtak; jóval több régi könyvet, papírrégiséget vásároltam, mint tavaly.
A sok beszerzett kincsből próbálok szemezgetni most egy kicsit - némelyeket majd a következő évben részletesebben is be fogok mutatni itt, a címlapon. Sajnos, kellő mennyiségű képpel nem tudom illusztrálni a mondandómat, mivel ezen újdonságaim többségét otthon, Magyarországon tárolom (én meg ugye Angliában tartózkodom), de ahol tudok, illusztrálok.

Kezdem mindjárt egy olyan könyvvel, mely nálam egy "sorozat" része. Sorozat olyan formában, hogy minden darabját a különleges kötésük teszi egységessé - bár az egyes darabok önmagukban kifejezetten egyediek, különlegesek. A debreceni gyöngyfűzéses kötésű imakönyvekről van szó, melyek nagyjából az 1800-as évek második feléből származnak. Tavaly már bemutattam itt egy példányukat, idén sikerült egy másikat is beszereznem, melyről majd egy képes beszámolót is fogok készíteni hamarosan. Most legyen itt előzetesként két kép:





Gyönyörű, nem?

Időben a következő fontosabb beszerzésem egy Jókai-kézirat volt, mégpedig egy teljes fejezet a Fekete gyémántokból, melyről itt számoltam be néhány hónappal ezelőtt. Az év vége felé sikerült egy másik Jókai-kézirathoz is hozzájutnom, mely a kevéssé ismert Szabadság a hó alatt című regényének töredékét tartalmazza egy levélnyi (két beírt oldalnyi) terjedelemben. Ugyancsak ide tartozik az a Jókai tágabb családi köréből származó könyv, melyet egy szép, Jókainé Laborfalvi Róza által készített hímzésbe köttettek. Elég különlegesen hangzik..., a könyv pedig tényleg szép kis darab, öröm kézbe venni. Jövőre ez is bemutatásra kerül.

Júniusban sikerült egy szép ősnyomtatványt megvennem, mely egy 1481-ben, Velencében nyomtatott krónika, Európa történetét feldolgozva - erről a könyvről itt írtam viszonylag hosszabban, egy részlete pedig, korabeli reneszánsz kézírásos bejegyzésekkel, most itt látható:



Apró érdekesség az a levelezőlap, melyet Benczúr Gyula - egyik kedvenc stílusú festőm - írt unokaöccsének, Benczúr Eleknek, s melyet egy gyönyörű, színezett tusrajzzal díszített, mely egy könyvmolyt ábrázol. Igaz, elég rossz minőségű képen ugyan, de itt látható a kis rögtönzött mű:



Néhány érdekes levelet is sikerült megszereznem, melyek közül most csak ezeket emelném ki: egy jellegzetes, írójára jellemző stílusú Szabó Magda-levél, melyet az írónő saját kézzel írt a férje, Szobotka Tibor halála után néhány nappal családi barátjuknak, Rába Györgynek; egy 1970-ből származó, gépelt, de aláírt Kádár János-levél, melyet Kádár Kisházi Ödönhöz, az MSZMP Elnöki Tanácsának helyettes elnökéhez írt, s melyben köszönetét fejezi ki egy kitüntetés megkapása okán (egymást tüntetgették ki a párttársak); szintén hozzám került a budapesti Múzeumkertben látható jól ismert, lehajtott fejű Anonymus-szobor alkotójához, Ligeti Miklóshoz írt, a Miniszterelnöki Hivataltól származó megrendelői levél, melyben többek között arról esik szó, hogy a szoboralak elborított avagy födetlen arczulattal ábrázoltassék-e... Került még hozzám levél a régész László Gyulától; az egyik Eszterházy gróftól a 18. század közepéről; és néhány, kevéssé ismert nevű személytől a 17. századból - ez utóbbiakat a korabeli szép magyar nyelvezetük teszi érdekessé. A papírrégiségek kategóriájába tartozik az a - szerintem történelmi jelentőségű - autográf kézirat is, mely Apponyi Albert egy beszédét tartalmazza Felhívás a nemzethez címmel. A kézirat 1919 végéről származik. Mint az ismert, Apponyi Albert volt az 1920 januárjában zajló párizsi béketárgyalásokra érkező magyar delegáció vezetője.

Néhány különleges dedikáció, könyvbe jegyzett aláírás, melyeket szintén idén szereztem: Szabó Lőrinctől, Howard Fast-tól (a Spartacus című regénye eredeti első kiadásában), Áprily Lajostól (Szerb Antalnak dedikálva).



Izgalmas élményem volt a találkozás Öveges József hagyatékával, melynek egy része a szegedi Dekameron Antikvárium aukcióján került a nyilvánosság elé, s melyből sikerült néhány darabhoz hozzájutnom. Később kapcsolatba kerültem a hagyaték tulajdonosával, s a köztünk történt ímélváltások során megtudtam, a professzor az 50-es évek végén közreműködött egy ifjúsági regény megírásánál, melyben ő írta az ún. tudományos ismeretterjesztős betéteket. Mivel ezt a kéziratot a hagyaték tulajdonosa felajánlotta nekem megvételre, kíváncsi voltam, hogy van-e esetleg más fellelhető példánya is, így a regény fő szerzőjének, Kerkai Józsefnek (a háború előtt, úgy tűnik, ipszilonnal írta a nevét) személye után kutakodva rátaláltam a piaristák budapesti levéltárára (pontosabban a honlapjukra), ahol, mint az ott olvasható, őriznek egy közel félméternyi irathagyatékot Kerkai Józseftől (Kerkai piarista tanár volt, csakúgy, mint Öveges). Írtam a levéltárnak, és megkértem őket, nézzék már meg, hogy ebben az iratkötegben van-e esetleg egy ifjúsági regény-kéziratnak tűnő rész. Megnézték, volt. (Koltai András levéltáros segített ebben.)
A regény publikálásának semmilyen nyomára nem akadtam - nagyon valószínű, hogy publikálatlan. Megkerestem ez ügyben a Móra Kiadót, ahol a meglévő információim alapján esetleg kiadhatták a könyvet, és kértem őket, nézzenek utána a műnek a kiadó publikációs listájában, de ezidáig nem válaszoltak. Ha lesz új fejlemény, akkor azt a már megszokott Friss tartalmaknál, ezen oldal jobb oldalán, felül, jelezni fogom.

Az egy évvel ezelőtti évértékelőmben említettem ébredő érdeklődésemet a 16.-17. századi, Magyarországon nyomtatott könyvek iránt. Akkor még csak egy ilyen példány volt a birtokomban; az eltelt egy év során ez további öt könyvvel gyarapodott (ezenkívül négy papírrégiséget - kézírásos leveleket, elismervényt - is beszereztem ebből a korból). Köztük van Telegdi Miklós 1580-ban kiadott művének egy - igaz hiányos, de így is - vaskos példánya, gyönyörű korabeli magyar nyelven nyomtatva, ezzel a címmel megjelenve: Az evangeliumoknac, mellyeket vasárnapokon es innepeken esztendő által anyaszentegyházban oluasni es praedicallani szoktanac, magyarázattyánac harmadik resze. Ezekről a szép könyvekről is lesz majd képes bemutató.
Időben hozzánk kissé közelebbi az az 1760-as kiadású, gyönyörű kiállítású könyv, melyet az első magyar nyelvű művészettörténeti munkaként tart számon a szakirodalom. A 11 kihajtható rézmetszetet tartalmazó művet Molnár János írta, Nagyszombatban adták ki, innen való a jellegzetes kötése is. Ez a könyv is látható lesz a 2016-os címlapok egyikén.

Egy fontos beszerzésem volt (talán a legfontosabb 2015-ben?) a finnugrista Munkácsi Bernát levél-, és irathagyatéka, melynek talán a legérdekesebb része az a mintegy 30 levél, melyeket Munkácsi Bernát budapesti professzorához, Budenz Józsefhez írt Kazanyból, ahol az 1888-89-es vogulföldi kutatóútja után tartózkodott másfél hónapig, hogy a gyűjtött anyagát rendezze. Még sajnos nem volt módomban a hagyatékot alaposabban áttanulmányozni, erre majd a legközelebbi otthon tartózkodásom alatt kerítek sort. Azután itt is bemutatom majd. Az anyag egyébként védett.

Még nyáron történt, hogy a Christie's egyik nagyszabású könyvaukcióját megelőző kiállításra elmentem a cég londoni központjába. Egy kevésbé díszes kiállítású, ám mégis gyönyörű, 1470 körül készült hóráskönyvet néztem meg, melyre licitálni szándékoztam. Izgalmas volt kézbe venni, lapozgatni... A könyvet végül nem sikerült megvennem, ám a látogatás alatt egy másik szép élménnyel lettem gazdagabb: ugyanennek az aukciónak volt a kiemelkedő tétele egy, a 9. (!) század első feléből származó könyv, mely Theutberga frank királyné evangéliumai néven ismert a könyves világban. A könyv húsz évnyi lappangás után került elő. Ez az evangéliumoknak a latin-nyugati kultúrkörben készült legrégebbi, magánkézben lévő példánya, és az egyik legjobb (ha nem a legjobb) állapotban megmaradt 9. századi könyv a világon. A kiállításon volt szerencsém egész közelről megnézni - itt most három képet mutatok be róla:







A könyv végül, árverési illetékkel együtt, 1 986 500 fontért kelt el, ami aznapi árfolyamon 878 033 000 forintot ért. Mondanám, hogy ebben a kategóriában nagyon-nagyon olcsó volt, de azt hiszem, ezt a kategórát - ilyen történeti értékkel, ebben a minőségben - ez az egy könyv képviseli, így gyakorlatilag nincs behatárolható ára. Ugyanígy elkelhetett volna tízszer ennyiért is. Szerencsés volt, aki ennyiért hozzájuthatott.

Év vége felé volt szerencsém a budapesti Központi Antikvárium aukcióján részt venni személyesen is (annyi vételi megbízás után...), mely szintén izgalmas élmény volt. Egy szép, 18. századi könyvvel lettem gazdagabb. Ennek az aukciónak a legmagasabb leütési árú tétele a Stainhofer Gáspár által Beczben (Bécsben), 1574-ben nyomtatott VI TESTAMENTUM MAGIAR nieluen, mely 8 millió forintról indult, és ha jól emlékszem, 11 millióért kelt el (plusz árverési illeték).

Sajnos voltak negatív élményeim is - azt hiszem, nem árt, ha ezekről is szót ejtek. Ősszel történt, hogy egy közelgő aukció kapcsán írtam az azt rendező antikváriumnak, és kértem őket, küldjenek néhány képet néhány engem érdeklő tételükről. Akik ismerik az antikvár aukciós világot, tudják, hogy ez teljesen természetes dolog, hiszen nem mindenki lakik azon a településen vagy annak a környékén, ahol egy adott antikvárium az aukciót rendezi, és így nem mindenki tudja személyesen is megtekinteni, megvizsgálni az adott aukció tételeit. Ilyenkor megkeressük az antikváriumot, és fényképeket kérünk a minket érdeklő tételekről.

Itt mindjárt egy kis kitérőt kell tennem... Sajnos a magyarországi könyvaukciók jellegzetessége, hogy borzasztó kevés képanyagot csatolnak a - papíralapú vagy onlájn - katalógusaikhoz. Papír katalógusok esetében az ember meg is érti ezt a helyhiány és a többletköltségek miatt, de onlájn katalógusok esetében ez már nem lehet kifogás. Azon megrögzült szokás alapján, miszerint csak a címlapot (a szélek nélkül) vagy az elülső kötéstáblát (megint csak a szélek nélkül) mutatjuk meg, nem lehet képet kapni arról, hogy hogyan néz ki az adott könyv; egyetlen kép alapján nem lehet megérteni egy könyvet. Így a gyűjtő, hacsak nem ismeri már eleve a könyvet vagy nem keltette fel különösen az érdeklődését a darab, egyszerűen továbbmegy a következő tételre. (A dolognak persze van egy pozitív oldala, hisz így kisebb a csábítás, kevesebbet költ az ember.)
Jó irányba történő elmozdulást láttam a Kárpáti és Fia Antikvárium őszi onlájn katalógusában, ahol már minden tételről három, igen jó minőségű, sokat mutató fénykép volt látható. A Darabanth képmellékletei is az informatívabb kategóriát képviselik (róluk egyébként is az a kép alakult ki bennem - több tucatnyi tétel vásárlása után -, hogy egy jól szervezett, professzionális cég, rendkívül segítőkész csapattal).
A papíralapú katalógusok esetében kiállítását, minőségét tekintve idén messze kiemelkedő volt a Krisztina Antikvárium őszi nagykatalógusa. Nem is volt olcsó, ahogy hallottam, mintegy 5000 Ft. jutott egy darab előállítási költségére. Gyönyörűség lapozgatni...
Néhány más antikváriumi katalógus, melyekhez szerencsém volt, a megszokott jó minőséget képviselik - ezeket szintén öröm kézbe venni. Ilyen az Ex Libris-, a Honterus-, a Kárpáti és Fia-, a Központi Antikvárium, Szőnyi Antikváriuma katalógusai (ezek azok a katalógusok, melyekre emlékszem, sajnos a katalógusaim többségét otthon, Debrecenben tartom; elnézést, ha kimaradt volna egyik-másik antikvárium - ha így lenne, amint tudom, pótolom a mulasztást). S ha már megemlítettem a Szőnyi Antikváriumát - nagy örömet okozott Szőnyi Endre, az antikvárium tulajdonosa azzal, hogy nekem ajándékozott kb. 30 darab gyönyörű katalógust, melyek felölelik az antikváriuma szinte teljes aukciós kínálatát a kezdetektől máig.
A Mike és Társa Antikvárium katalógusainak csekély esztétikai értékük van, nekik sajnos a tételleírásaik sem mindig szolgálnak jó támpontul a vásárlásban (saját tapasztalat). Ugyanúgy saját tapasztalat velük kapcsolatban, hogy képek készítésekor előnyben részesítik a szkennelést, mondván, hogy a fényképezővel történő képkészítés macerás (ha jól emlékszem, ezt így mondták). Mondani sem kell, hogy a szkennelés megkívánja a könyvek teljes széthajtását, ami ugye a kötésüket roncsolja, vagy legalábbis gyengíti. Nekem ezzel a módszerrel készítettek képet pl. egy 17. századi Misztótfalusi Kis Miklós-könyvről...
A kistokaji székhelyű Abaúj Antikvárium egyébként igényességet mutató kis katalógusa sajnos nem tartalmaz képeket, így a figyelmet nehezen tudja lekötni.

Eddig tartott a kitérő... Onnan kanyarodtam el, hogy kértem az egyik antikváriumtól - a szűkebb pátriámban lévő debreceni Bihar Antikváriumról van szó - képeket... A számomra megdöbbentő válaszuk az volt, hogy nem áll módukban képeket küldeni... Feltételezve azt, hogy manapság már minden könyves vállalkozás rendelkezik képrögzítésre alkalmas technikával (fényképezőgép, esetleg telefon), és még idő is lett volna rá (négy nappal az aukció előtt írtam nekik) csak arra gondolhattam, hogy lustaság, érdektelenség lehet a nemleges válaszuk oka. Nem is vásároltam tőlük semmit, és mivel a pénzemet szeretem jó helyen elkölteni, a jövőben is próbálom őket elkerülni.
Szintén negatív tapasztalatom volt egy helytörténeti alapon rendszerezett papírrégiségeket árusító internetes portálnál.

Két tétel, melyek különösen emlékezetesek maradnak számomra annak okán, hogy bár számítottam arra, hogy enyémek lesznek, mégsem így történt. Az egyik a Honterus Antikvárium októberi, első onlájn aukciójának egy tétele volt: egy egyedi Kalevala-fordítás, melyet Szász Endre saját kezűleg illusztrált 50 tusrajzzal. 60 000 forintról indult, és végül 340 000 forintért kelt el - én ennél eggyel kisebb licitösszeget adtam meg legmagasabb vételi árként. A másik pedig a Városfal Antikvárium decemberi aukciójának egyik tétele, Baudelaire A romlás virágaijának fordítása gyönyörű kötésben, a három fordító, Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád aláírásával. Ez a darab 12 000 forintról indult, és végül 170 000 forintért kelt el. Az én vételi megbízásom pont ennyi volt, így erre az ajánlatra már nem tudott tovább licitálni a nevemben az antikvárium. Sajnálok még egy Szepes Mária-A vörös oroszlán kötetet, mellyel ugyanígy jártam, vagyis a nyertes licitáló az én vételi megbízásommal megegyező árért vihette el.
A Városfal Antikváriumban hallottam egy ott dolgozó úrtól, hogy egy gyűjtő egyszer azt mondta neki, vannak olyan könyvek, melyek elszalasztására élete végéig emlékezni fog. Én is így vagyok a fenti darabokkal. (A legelső ilyen nagy, elszalasztott könyvem egy Diószegi-Fazekas-féle Fűvészkönyv volt, melyet a két szerző Budai Ézsaiásnak dedikált. Ez a könyv a Mike és Társa Antikvárium 2014. júniusi aukcióján szerepelt, és 36 000 forintos kikiáltási árról indulva végül 260 000 forintért vitték el - megint csak annyiért, amennyi az én vételi megbízásom összege volt).
Ha esetleg a szerencsés tulajdonosok olvassák ezeket a sorokat, akkor itt jelzem nekik, hogy - némelyiküket először, másokat ismételten - szívesen kézbe venném ezeket a szépségeket. :)

Összességében tehát egy beszerzésekben, élményekben és tapasztalatokban gazdag évet zártam. A régi könyvek világa továbbra is lenyűgöz, egy-egy szép példányt továbbra is gyönyörűséggel veszek kézbe.

Néhány szót zárásként a 2016-os tervekről. Az ősnyomtatványok továbbra is érdekelnek. Ebben az évben megpróbálok kicsit jobban koncentrálni a hóráskönyvek felé, és, ha szerencsém lesz, megcsípni egy olcsóbb darabot. Továbbra is vadászom a Kelmscott Press által kiadott könyveket (eddig sikertelenül), de figyelni fogom más, szép kézműves nyomdai darabok felbukkanásait is. Ugyancsak továbbra is érdekelnek a 16.-17. századi magyar nyelvű könyvek. Egy újabb érdeklődési terület nálam az Észak-Amerikában, mondjuk 1800 előtt nyomtatott könyvek világa. Innen egyelőre nincs példányom.
Szeretnék kicsit több szakmai jellegű irodalmat olvasni, pl. a Magyar Könyvszemle számait - egy szinte kimeríthetetlen kincsesbánya a régi könyvek azon szerelmeseinek, akiket érdekelnek a részletek.
Szeretném továbbá, geográfusként, megvizsgálni, hogy a régi könyvek világához milyen földrajzi aspektusokat lehet hozzárendelni - hogy a könyvnyomtatásnak mint technikának (innovációk diffúziója), illetve egyes könyvek, könyvekben lecsapódó gondolatok földrajzi elterjedésének milyen jellegzetességei vannak; és hogy a kapott eredményeket hogyan lehet szemléletesen (pl. térképeken) bemutatni. A honlapot továbbra is próbálom fejleszteni mind technikailag, mind tartalmilag. Különösen a műhelyszótári részt szeretném bővíteni, de reményeim szerint a szakirodalmi részben is több látni-olvasnivaló lesz. A könyvvilág rovatot pedig az év egészében próbálom majd folyamatosan ellátni újabb beszámolókkal.

Szívesen veszek minden megkeresést, észrevételt, építő kritikát. Bátorítok minden könyvgyűjtőt a kapcsolatfelvételre, szakmai eszmecserére. Örülök, ha a honlapon található tartalmak egyikével-másikával leköthetem a gyűjtőtársak, könyvbarátok figyelmét.

Kívánok minden könyvgyűjtő és könyvszerető embernek boldog új évet!





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz