2015. október 15.

Egy 15. századi muszlim kézirattöredék


A most bemutatandó darab ismét - immár harmadik a sorban (az első itt, a második itt látható) - az iszlám világából való, mégpedig az ilyen jellegűek közül az eddigi legrégebbi a gyűjteményemben, hiszen keletkezése nagyjából a 15. század első felére tehető.
Ilyen régi keleti kéziratok felbukkanása a világpiacon bár nem ritka, de nem is túl gyakori. Ami megtetszett ezen a darabon, a korán kívül, az az írás szépsége, illetve a levél szokatlanul nagy mérete (25.8x33.4mm). Úgy találom, hogy az ilyen egy levélből álló töredékek esztétikai szépségét jelentősen fokozhatja a méretük.

Ez a töredék a Korán egyik lapja; mint ilyen, arab nyelven íródott. Íme a levél rektója (ne feledjük, hogy az arab nyelvű könyvek a mi fogalmaink szerint hátulról kezdődnek, így ami egy európai könyvnél a rektó lenne az egy arab nyelvű könyvnél a verzó, és fordítva):





És a verzója:





Mint látható, a levél egyik felső sarkánál egy nagyobb, a másik sarkánál pedig egy kevésbé feltűnő vízfolt van. Emiatt kicsit hezitáltam a vásárlás előtt, de aztán, megint csak, a darab kora és szépsége a megvétele felé lendített. Ha belegondolok, hogy talán akkoriban írták a sorokat erre a lapra, amikor nálunk Hunyadi János harcolt a török ellen...
A Koránt, amelynek ez a töredék a része volt, Indiában készítették. Az írás, ún. bihári stílusban készült, amely nagyjából Timur hódításai és a mogul birodalom létrejötte közötti időszak jellegzetes írástípusa volt a muszlim Indiában.
A levél mindkét oldalának szélein egy - kívülről befelé haladva - kék-piros-piros színű hármas keret fut körbe, melyet beljebb szintén egy ugyanilyen keretezés követ - ez utóbbi foglalja magába az írástükröt. A keretezések a szöveg írása előtt lettek kialakítva, mivel a szöveg néhol ráfut a belső keretre.



Őrszó a verzó bal alsó sarkában, fölötte egy restaurált szakadásnyommal:



Az írástükör mindkét oldalon 11 sorból áll, közöttük a rektón öt, a verzón hat arany díszítés látható. Ezek alapja egy-egy, fekete tintával rajzolt kör, melynek közzéppontjából hat, ugyancsak fekete tintával rajzolt küllő fut ki a körhöz. A közzéppont piros festékkel jelölt, míg azokat a pontokat, ahol a küllők elérik a kört, kék festékpöttyök jelzik.







Az íráskép nagyon szép, egy nagy gyakorlattal rendelkező kalligráfus készíthette a könyvet. A papír meglehetősen erős felépítésű, bár az európai ősnyomtatványok papírerősségével nem versenyezhet; jellegzetes keleti papír, vagyis nem látszik rajta-benne sem vízjel, sem azon huzalok nyoma, melyet az európai papírkészítők a merítőkeretre feszítettek. A tinta is kitűnő minőségűnek látszik.
A könyv valószínűleg egy igen módos ember számára készülhetett.





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz