2015. szeptember 23.

A vizsolyi biblianyomtató műhely


Már egy ideje volt, hogy hallottam a Vizsolyban működő, Daruka Mihály-féle biblianyomó műhely létezéséről, így amikor idén júliusban otthon (Magyarországon) jártam, egyik nap elmentem és megnéztem magamnak. Debrecenből kicsit körülményes eljutni Vizsolyba, ha az embernek nincs autója, de végül vonat, egy kis kellemes országúti gyaloglás és stoppolás után ott álltam a falu központjában, éppen a híres templom mellett.
Először az eredeti vizsolyi bibliát szerettem volna, sok-sok idő - most utánaszámoltam, 29 év - után újra megnézni, így a főutcán lévő VIZSOLYI BIBLIA FŐBEJÁRAT feliratú kapu alatt áthaladva az ott lévő háznál kopogtattam.



Ebben a fogadóházban lehet megvenni a jegyet a templom belsejének a megtekintésére - a vizsolyi biblia a templomban van kiállítva. Ottjártamkor sajnos éppen felújítási munkálatok folytak a templomban, erősen fel volt állványozva, az állványokon dolgozó emberekkel. És, noha az egy munkaterület volt, mégis meg lehetett tekinteni a templombelsőt. Belépőjegyet így is kellett fizetni. Ezt az egészet sajnos elég sajátosan magyarországinak találtam, de legalább megtekinthettem a bibliát. (Azóta elkészült a felújítás, így a templombelső 13.-15. századi freskói teljes szépségükben láthatóak.)

Íme, itt látható a vizsolyi templomban őrzött példány, üveg alatt:



Néhány sor tény a bibliával kapcsolatban: ez a legrégebbi, teljes, magyar nyelvű nyomtatott bibliánk. A nyomtatási költségeket Rákóczi Zsigmond, későbbi erdélyi fejedelem állta. A fordítást Károli Gáspár végezte (legalábbis ő volt a főfordító), 1586-tól 1589-ig. A nyomtatáshoz, Mantskovit Bálint vezetésével, 1589. február 18-án kezdtek neki, és a becslések szerint elkészült 700-800 példány nyomtatásával - ez darabonként 2412 oldalt jelentett - 1590. július 20-ára végeztek.
Így tehát, ha azzal számolunk, hogy a biblia 750 példányban készült el, akkor ez összesen 1 809 000 oldalt jelent, ennyit nyomtattak ki a 17 hónap alatt - ami persze nem 17 hónapnyi munkaidőt jelentett, hisz ebből le kell vonnunk a vasárnapokat és az akkoriban a mainál jóval nagyobb számú ünnepnapokat is. Mindenesetre, még ha a teljes 17 hónapnyi idővel is számolunk (~510 nap), akkor is nagyjából napi 3500 oldalt kapunk eredményként, ha pedig az e 17 hónap alatti tényleges munkanapok számát mondjuk 400-nak vesszük, akkor a napi teljesítmény nagyjából 4500 oldalt tesz ki. Hatalmas mennyiség.

A vizsolyi biblia itteni példányának megtekintése után Daruka Mihály portájára tértem be, ami az út másik oldalán, pont a templommal szemben található. Ő az a vállalkozó, aki elhatározta, hogy újranyomtatja a vizsolyi bibliát Vizsolyban, mégpedig az akkori technika szerint, kézisajtón, merített papírra.
Az épületkomplexum, melyben a nyomdáját berendezte, az ún. Rákóczi-kúria, az a hely - legalábbis itt állt annak idején az a ház -, ahol az eredeti bibliát is nyomtatták.

Így néz ki a kúria utcafronti része:



A kúria udvarába betérve, hamar ráakadt a szemem arra a részre, ahol a nyomda van.





Ide betérve, Lendvai Valéria tartott nekem és két másik látogatónak egy kb. 20 perces előadást a vizsolyi bibliáról, és arról, hogy ő hogyan lett bevonódva ebbe a projektbe. Közben megérkezett egy nagyobb csoport, majd Daruka Mihály is előkerült, így együtt mentem vissza a csoporttal a nyomdahelyiségbe.



Itt, egy rövid bevezető után, egy interaktív színház részeseivé váltunk, melyben a szerepeket mi, látogatók alakítottuk. Annyi könnyítést azért kaptunk, hogy a "magyar hangja" mindannyiónknak Daruka Mihály volt, így nekünk legfeljebb csak grimaszolnunk kellett néha a történetmesélés közben. Egy szerencsés beszólás után én lettem mindjárt először a színpadra kiállítva, Rákóczi Zsigmond szerepében - kaptam kardot, kucsmát, dolmányt, majd sorban ki lett választva egy-egy Mantskovit Bálint, Károli Gáspár és a többi szereplő is. A színjáték során Daruka Mihály eljátszatta velünk a vizsolyi biblia nyomtatásának a történetét, végig nagy derültségek közepette.

A jól sikerült előadás után megnézhettük a kiállított nyomdagép működését, illetve magunk is nyomtathattunk.

Daruka Mihály festékezi a betűket nyomtatás előtt:



A nyomdaprésnek rendesen neki kell feküdni:



A kész oldal lemeózása:



És amit én nyomtattam..., mellette a nagy munka utáni szomjoltóval... (Volt egy kis szellő, így pénzdarabokkal súlyoztam le a papírt, amíg meg nem száradt rajta a festék.)



A nyomdaműhelybeli bemutató után ellátogattam Lendvai Valériával a néhány utcával arrább lévő papírkészítő műhelybe. A most következő képek itt készültek.

A papírkészítéshez használt merítőkeretet ebbe a papírpéppel teli dézsába mártják (kézzel), hogy belőle a papír anyagát kinyerjék:



Íme egy szép merítőkeret:



És a kész merített papír, melyet a szemem előtt csináltak (a papír bal oldalán látható a vízjel):



Egy papírszárító henger:



A papírszárítás másik módja...



A papírkészítő műhellyel egybe van épülve a vízimalom. A malomkerék lapátjaira a vizet egy kút szolgáltatja, melyből szivattyúval hozzák fel a vizet. A kép bal szélétől a közepéig húzódik az az állványokon álló, nyitott csatorna, melyen a víz a lapátokra érkezik. Háttérben a vizsolyi templom tornya látható.



A malom tengelyének a malom belsejébe nyúló része (ez a rész, ahogy láttam, még építés alatt volt ottjártamkor):



És végül egy kép arról a domborműről, mely a Rákóczi-kúria falán látható:



Ide kapcsolódik még egy fontos esemény: szeptember 26-án nyitják meg ünnepélyesen Vizsolyban, a vizsolyi templom kertjében lévő műemlék épületben a Mantskovit Bálint Nyomdatörténeti Múzeumot. A megnyitón többek között V. Ecsedy Judit is jelen lesz az Országos Széchényi Könyvtártól, aki Mantskovit Bálint biblianyomdája címmel fog előadást tartani. Én sajnos nem tudok jelen lenni. A program itt látható, egy nagyon érdekes interjú V. Ecsedy Judittal pedig itt olvasható.





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz