2015. július 31.

Egy Európa-történet 1481-ből


N emrégiben jutottam hozzá egy budapesti árverésen második teljes ősnyomtatványomhoz.
Az elsőről itt írtam - akkor még azzal a címmel, hogy a "Legrégibb könyvem". Az egy 1495-ös nyomtatású, velencei könyv volt, míg ezt, miként a címben is jeleztem 1481-ben nyomtatták, így - legalábbis korát tekintve - első helyre került nálam.
Persze, nem lóverseny ez, de azért ősnyomtatványoknál az, hogy melyik évtizedben készültek, fontos jellemző. Általában elmondható, hogy minél korábbi évtizedbe megyünk vissza, annál ritkább (és értékesebb) az adott ősnyomtatvány, és szerintem az is elmondható, hogy ez az időben visszafelé tartó ritkaság- és értéknövekedés exponenciális. A jelenlegi piacon a legnagyobb a felhozatal a 90-es évek terméséből van. A 80-as évek még nem számítanak ritkának, de a 70-es évekbeli könyvek már kezdenek érdekessé válni, különösen az 1475 előtti, ún. korai ősnyomtatványok. A 60-as évekből már nagyon ritkán bukkan fel bármi a piacon, az 50-es évekből származó darabok felbukkanási gyakoriságának jellemzésére pedig meg lehet kockáztatni a "soha" szót is (legnagyobb részük közgyűjteményekben van).

De lássunk is mindjárt egy képet erről az 1481-es krónikáról:




Ez a címoldal, ami egyben a könyv legelső lapja is jelenlegi állapotában. Ha volt is szennylapja, amit még a nyomdában kaphatott, elvesztette (mind elöl, mind hátul). A címlap szennyezettsége mutatja, hogy a könyvtest sokáig lehetett bekötetlenül, jelenlegi kötését a 18. században kapta.
Ez a kiadás még azt a könyvnyomtatás korai szakaszában élő hagyományt követi, mely a könyv címét a legelső szövegoldalra, annak a tetejére helyezi. Tehát eredetileg is ez az oldal volt a könyv legelső nyomtatott oldala.
Íme a kép tetején látható cím átirata:

ABBREVIATIO PII PONT.MAX.SVPRA
DECADES BLONDI AB INCLINATIONE IM-
PERII VSQuE AD TEMPORA IOHANNIS
VICESIMI TERCII.PONT.MAX.

A magyar fordítása: Blondus Évtizedeinek Piusz pápa általi kivonata a birodalom hanyatlásától XXIII. János pápa idejéig

Egy kis magyarázat a címhez:

- Flavius Blondus - vagy, eredeti olasz nevén: Flavio Biondo - (1392-1463) humanista történész, igazi reneszánsz ember volt. Foglalkozott az ókori Róma romjaival; személyes tapasztalatai, utazásai alapján leírta a korabeli Itáliát (Italia illustrata, megjelent 1474-ben); fő művének pedig az 1439 és 1453 között írt, majd 1483-ban nyomtatásban is megjelent Historiarum ab incliatione Romanorum imperii decades-ét (vagyis: A történelem évtizedei a Római birodalom hanyatlásától [fogva]) tartják.
- Erre a műre utal a cím második sorának első szava.
- Ezt a művet, még kézirat állapotában, Enea Silvio Piccolomini - humanista latin nevén: Aeneas Silvius Picolomineus - (1405-1464) kivonatolta, vagyis egy rövid összefoglalót készített belőle. Az eredmény ez a könyv lett. Piccolominit aztán, 1458-ban megválasztották II. Pius pápának.
- A "birodalom" szó a Római birodalmat jelöli - ez ismét egy utalás Blondus eredeti művére.
- XXIII. János pápa - eredeti nevén: Baldassare Cossa - (c.1370-1419) egy antipápa volt, aki 1410 és 1415 között volt hivatalában.

A műben nagyon sok említés van a magyarokról, Magyarországgal kapcsolatos eseményekről - jelezvén, hogy milyen fontos (nagyhatalmi) szerepe volt az országnak a középkori Európa történetében. A magyarok legelső említése a könyvben - említve Pannóniába érkezésüket, és kiemelve a szkítiai eredetüket itt történik:




A röviddel ezután következő nyolcadik fejezet azzal kezdődik, hogy 906-ban megválasztották Benedeket (IV. Benedek), aki Jánost (IX. János) követte a pápai székben. (A valóságban Benedeket kereken 900-ban választották pápává.)

A következő képen egy jellemző dupla oldalt látunk a könyvből. A nyomtatási tükör margóján, a könyv egészére jellemzően, a főszöveg tartalmára vonatkozó néhány szavas kiemelések olvashatóak. Jobboldalt, alulról a 7.-8. sorban arról olvashatunk, hogy a tatárok, miután Ázsiából kiözönlöttek, feldúlták Lengyelországot, Magyarországot és Oroszországot.



A könyvben hat oldalon, látható marginália, mégpedig hét helyen lapszéli kézírásos bejegyzés, két helyen aláhúzás, egy helyen sorszéli, függőleges, cifrázott vonal és öt helyen egyéb apróbb jelzés. Ezen kívül három helyen egyszerű, fekete tintával rajzolt iniciálé található. A kézírásos bejegyzések két különböző kéztől származnak.

Íme a talán legérdekesebb margináliacsoport a könyvben:




A két kézírásos bejegyzés közül az alsó a könyvnek azon a részén van, amelyben azt ecsetelik, hogy Hispániában vissza lett foglalva minden a szaracénoktól, kivéve Granadát. A benne szereplő évszám...




...Granada visszafoglalásának dátumát (1492) jelzi, ami egyrészt a könyvben található kézírásos marginália egy részének a terminus post quem-jét adja meg, másrészt azt is valószínűsíti, hogy az ettől a kéztől származó marginália keletkezése időben nem eshetett messze a fenti dátumtól, hiszen írója erős késztetést érzett arra, hogy ezzel az eseménnyel kiegészítse a könyvet, vagyis friss - vagy legalábbis időben egész közeli - esemény lehetett számára Granada visszafoglalása. Ez alapján a könyvben látható marginália ezen részének keletkezési idejét az 1400-as évek legvégére, esetleg az 1500-as évek legelejére teszem.

Az alábbi képen a könyv kolofónja látható. A felette lévő sor azt tudatja velünk, hogy a 20. (utolsó) fejezet is szerencsésen kész lett (szó szerint: A 20. könyv szerencsésen befejeződött.):




Itt jegyzem meg, hogy a könyvet mind az angol ősnyomtatvány-katalógus, mind a német ősnyomtatvány-katalógus úgy írja le, mint Rómában, bizonyos Oliverius Servius által nyomtatottat. Az angol katalógus viszont hozzáteszi, hogy máshol úgy is jegyezve van a könyv, mint amelyet Bolognában, bizonyos Dominicus de Lapis nyomtatott.
Utánanéztem, hogy ennek az információnak mi a háttere, és azt találtam, hogy egy bizonyos Marie Léontine Catherine Pellechet által szerkesztett, és 1897-ben kiadott francia ősnyomtatványkatalógusban (Catalogue général des incunables des bibliothèques publiques de France) szerepel így a könyv. Egész pontosan ez látható ott:


180. — Abbreviatio decadum Blondi. — Sans ind. tjp. [Bononiae,

Dominicus de Lapis ? Sigismundus ? Ungarinus ?], 1481.

156 ffnc. ; car. rom. ; 32 11. ; in-fol.

F. 1 : ABBREVIATIO PII PONT. MAX. SVPRA | DECADES BLONDI AB INCLI-
NATIONE IM-jPERII VSQuE AD TEMPORA lOHANNIS) VICESIMI TERCII.


38 AENEAS SYLVIUS.

PONT. MAX. F. 9, incipit: appellarus est per id temporis interfecto ut diximus apud|
Arelatum. . . . F. 156, coloplwn : XX. LIBER FINIT FOELICITER.ID. D. L. D. S. P. V.
Anno. MCCCCLXXXI. F. 156 V: REGISTRVM HVIVS OPERIS. — H.*259.
B. Nat. H 80 et 322. Mazarine 293. Arras 115. Nice H 4.


Eszerint a kolofón bal oldalán szereplő nagybetűk - D.D.L.D.S.P.V. - a könyv nyomtatásában részt vevők nevének kezdőbetűit rejtené. Ha igaz lenne a feltételezés (nem tudom, hogy mire van alapozva), akkor a már említett Dominicus de Lapis mellett, egy bizonyos Sigismundus is, és ami számunkra különösen érdekes, egy Ungarinus nevű személy is a közreműködők között volt.

A következő képen a könyv regisztere látható, melyet a könyvkötő számára nyomtattak. Ez egyben eredetileg is a könyv utolsó nyomtatott oldala - a könyv mai állapotában ezután még egy előzéklap következik, ami a 18. századi könyvkötő hozzátoldása.




És végül a már említett 18. századi kötésről (marhabőr; a gerincénél restaurálva), illetve a könyv lábáról egy-egy kép:






A könyv 156 levélből áll, ehhez jön a végén egy előzéklap; számozás nincs sehol.
Szignatúra: 1-48 5-66 7-208.
A könyv mérete kötéssel együtt: 210x283mm; a levelek mérete 273x200mm.

Ennek a kiadásnak két digitalizált példányára akadtam az interneten. Az egyik a Bajor Nemzeti Könyvtár példánya, amely itt látható, a másik pedig a Katalón Könyvtár gyűjteményében van - ennek a példánynak a címlapja különösen szép, gazdag díszítésekkel teli, itt látható.

















vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz