2015. május 15.

Egy 18. századi indiai miniatúra


A most bemutatandó kézirattöredék egy korábban tett ígéretemhez kapcsolódik, miszerint ebben az évben a már ismertetett török kéziraton kívül más keleti kéziratot, kézirattöredékeket is be fogok mutatni a gyűjteményemből.
Ez a darab egy 18. század közepéről származó, Észak-Indiában készült, gondosan illusztrált műből származik, annak egy levele. A levél rektója teljes egészében szöveget tartalmaz, míg a verzójának nagy részét egy gyönyörű miniatúra díszíti.

Itt látható egy részlet a miniatúrából:




A könyv, amelyből ez a levéltöredék származik Núr ad-Dín Abd ar-Rahman Dzsámí (1414-1492, 817-898), perzsa költő művét tartalmazta. Dzsámí, ahogy azt a niszba neve is mutatja, egy Dzsám* nevű településről (Koraszán tartomány, a mai Afganisztán területén) származó, szúfi költő, filozófus, tanító volt.
Dzsámból még gyermekként Herátba került, itt nőtt fel, majd ezután Szamarkandba ment, hogy tanulmányait magasabb iskolákban folytassa. Később teljesítette a mekkai zarándoklatot, s Damaszkuszba is eljutott. Utazásai után Herátba tért vissza, és élete végéig ott élt. Szerény életvitele, tudása és költészete miatt nagy megbecsülésnek örvendett kortársai körében.

A Wikipédia szerint Dzsámí művei különösen sok miniatúrafestőt vonzottak, akik munkái sok régi, kéziratos Dzsámí-kiadást díszítenek. Ezen illusztrált kiadások egyikéből származik az én töredékem is.

Bár az eredeti könyvet, mint említettem, Észak-Indiában készítették, viszont a perzsa piacra szánták. Erre, a perzsa nyelvezetén kívül a miniatúrák perzsa jellege is utal. (Az enyémen kívül más, illusztrált leveleket is találtam az interneten, melyek ugyanebből a könyvből származnak.)
A könyvpapír felületének egy részét arannyal szórták be készítése során. Ez egy elterjedt eljárás volt keleten. A nyers papírt először keményítővel kezelték (írezés), ami erősebbé tette, illetve simább felületet adott neki. Ezután a még nedves papírfelületet aranyfüstből származó apró aranydarabkákkal szórták meg. Végül száradás után, többnyire egy sima felületű, kemény kővel fényesre súrolták a papír felületét. Az írnok és az illuminátor az így kikészített papírra dolgozott.
Az írás típusa nasztálík, ami a perzsa költészet jellegzetes írástípusa.
A levél mérete: 210x140mm.

* Érdemes rákeresni a Google képkeresőjével a dzsámi minaretre ("minaret of Jam")...

További képek a könyvről itt láthatók:






forrás:

•  Dzsámíról itt olvashatunk a Wikipédiában:
http://en.wikipedia.org/wiki/Jami (angol nyelvű; új ablakban nyitódik)

•  Az aranyszórásos papírdíszítési technikáról:
http://cleftlands.cwru.edu/persian/igold.html (angol nyelvű; új ablakban nyitódik)



vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz