2015. március 31.

Legrégibb könyvem


A most bemutatandó könyv egy egyfajta mérföldkő nálam. Már jó ideje vágytam arra, hogy legyen egy saját ősnyomtatványom - nem csak egy levél, hanem egy amolyan igazi, könyvformájú darab, és ami lehetőleg teljes is, vagyis megvan minden lapja. Persze teljesen intakt állapotú ősnyomtatványt, szerintem, nem könnyű beszerezni, mivel, ha más nem, a szennylapjai, vagy a kötésének előzéklapjai hiányozhatnak (az ilyen üres lapokat, mivel a papír drága volt, és nem volt egyszerű hozzájutni, gyakran eltávolították a könyvekből, hogy másra, pl. jegyzet készítésére felhasználják). Ősnyomtatványok esetében viszont ilyesfajta hiányosságok - éppen gyakori előfordulásuk miatt - igazán nem számítanak komoly hibának.


Ezt a könyvet egy budapesti árverésen vettem, telefonon keresztül licitálva rá. A telefonos licitálás mellett azért döntöttem, mivel az árverés helyszínén nem tudtam személyesen jelen lenni, viszont szerettem volna mégis valamiképpen élőben részt venni a licitáláson - úgy éreztem, ha tényleg meg akarom szerezni ezt a könyvet, akkor a megfelelő döntéshozáshoz minden lehetséges infóra szükségem van az utolsó másodpercig (a másik lehetséges mód a vételi megbízás lett volna, vagyis, ha megadok az aukciót rendező antikváriumnak egy maximum összeget, ameddig elmehetnek a nevemben a licitálás során - ilyenkor viszont közvetlen ellenőrzése nincs az ajánlattevőnek a licitálás menetében).
Ezen az árverésen licitáltam először telefonon keresztül - már ez is érdekes volt. A licit viszonylag alacsony összegről indult, de a sok vételi megbízás miatt körülbelül tíz másodperc múltán már félmillió forint körül járt a legmagasabb ajánlat. Eddig a pontig, ha jól emlékszem, még csak bele sem szóltam az árverés menetébe, olyan gyorsan zajlottak az események. Azután pedig ötvenezer forintjával emelkedett az ár. Az utolsó néhány másodpercben már csak egy licitálóval álltam versenyben, aki - ha jól érzékeltem - a teremben volt jelen (a telefonban csak halványan lehetett hallani azt, ami a teremben zajlott, az árverést rendező antikváriumot képviselő hölgy közvetítette az eseményeket és a licit pillanatnyi állását). Szerencsére a másik érdeklődő kilépett a licitálásból mielőtt eljutottunk volna addig az összegig, amelyet az árverési illetékkel együtt nagyjából szántam volna a könyvre, így lett az enyém.

A könyvet 1495-ben nyomtatták, Velencében (a kolofónja szerint az utolsó része 1495. október 17-én került ki a sajtó alól). Nyomtatója Simon Bevilaqua. A könyv Szent Bernát műveit tartalmazza, a címe: Opuscula divi bernardi abbatis clarevallensis - vagyis: Áldott emlékű Bernát, Clairvaux-i apát munkái. Theophilus Brixianus adta ki.

Ősnyomtatványok esetében egy-egy könyv talán legérdekesebb jellemzője - a nyomtatás éve és helye mellett - a nyomtató személye.
Simon Bevilaquáról egy kis keresgélés után azt tudtam meg, hogy 1450 körül született (pontos dátumot nem ismerünk) az itáliai Páviában, és 1518 körül halt meg, valószínűleg a franciaországi Lyonban.
Nyomdászatilag aktív 1485-től volt. Az ISTC (Incunabula Short Title Catalogue) nyilvántartásában levő 76 nyomtatott munkája közül a legkorábbi 1487-ből való, míg a legkésőbbi 1507 körülre tehető. E nyilvántartás alapján azt mondhatjuk, hogy igen igényes műveket nyomtatott, repertoárjában nagy többségben voltak a világi, főleg klasszikus szerzőktől származó művek, és csak kisebb részét alkották teológiai témájúak. Olyan szerzők művei kerültek ki a keze alól mint Boccaccio, Albertus Magnus, Ovidius, Arisztotelész, Cicero, Hérodotosz, Terentius, Vergilius, Avicenna vagy Petrarca.
Pályájának korai szakaszában Vicenzában nyomtatott (1487-től 1491-ig - forrás: ISTC), majd hosszú ideig Velencében tevékenykedett (1492-től 1507?-ig - forrás: ISTC), valamikor ezután került Lyonba.
Velencei működésének legtermékenyebb éve 1495 - ekkor 13 könyvet nyomtatott, bár ezek közül ötnek a pontos kiadási ideje - ideértve az évszámot is - bizonytalan. Ugyanebben az évben nyomtatta az itt bemutatott könyvet is.

Szent Bernát e kiadásának, ismét csak az ISTC szerint nyilvántartva, 171 teljes példánya létezik közgyűjteményekben szerte a világon, ebből a legtöbb, 85 darab, Olaszországban. Ezen kívül még 24 hiányos példányáról van tudomásuk, illetve 2 töredékről (az egyik egy, a másik két levélből áll). Magyarországon egy-egy teljes példánya található Gyöngyösön és Zircen, illetve egy hiányos példánya Esztergomban.

Ami a legjobban megfogott ebben a könyvben, az ősnyomtatvány mivolta mellett, az a rendkívül szép, korabeli dekoráció, ami az egyik levelének az alját díszíti - tulajdonképpen ezért szerettem bele a könyvbe.
A kézzel készített, festett dekoráció nem ritka látványelem az ősnyomtatványok világában, viszont az esetek többségében csak az iniciálék díszítésére korlátozódnak (pl. egy mű legelején vagy a nagyobb fejezetei elején lévő kezdőbetűkre). Az ezeken túlmenő festett ornamentika már különlegességnek számít, és még ekkor is döntő többségben csak a mű kezdőoldalán látható.

A könyv részei: dekoratív, nyomott mintás, bőrrel fedett elülső kötéstábla; pergamen oklevélből vágott levél; címlap; 28 oldal bevezető; 2 oldal tartalomjegyzék; 664 oldal fő szövegtest; 1 oldal impresszum (verzója üres); pergamen oklevélből vágott levél; hátsó kötéstábla. A gerincet valamivel később, egy, a - becslésem szerint - 16. századból való misekönyv pergamenlapjával erősítették meg. A könyv mérete: 155 x 113 mm.

A könyv előéletéről csak annyit tudok, az árverező antikvárium közlése alapján, hogy az előző tulajdonosa a nagybátyjától örökölte, aki szepességi, cipszer származású ügyvéd volt. Később Budapestre költözött, és, amennyire megállapítható, már Budapesten élve gyűjtött össze egy kisebb könyvtárat. A könyv ennél korábbi előéletéről talán a kötéstábla motívumainak és az előzéklapokként használt oklevéltöredéknek az alaposabb vizsgálata adhat több információt.



További képek a könyvről itt láthatók:






forrás:

•  Az ISTC adatlapja erről a kiadásról:
→ http://istc.bl.uk/search/record.html?istc=ib00365000 (angol nyelvű)

•  A GW (Gesamtkatalog der Wiegendrucke) adatlapja erről a kiadásról:
→ http://www.gesamtkatalogderwiegendrucke.de/docs/GW03908.htm (német nyelvű)

•  A Bajor Állami Könyvtárban őrzött példány digitalizált változata (teljes):
→ http://daten.digitale-sammlungen.de/~db/0004/bsb00048407/images/index.html?id=00048407&fip=qrsfsdreayafsdrewqeayayztsyztsqrsqrs&no=37&seite=65 (német nyelvű)

•  Egy másik példánynak az arcive.org-on található digitalizált változata (teljes):
→ https://archive.org/stream/ita-bnc-in2-00001015-001#page/n41/mode/1up (angol nyelvű)

•  Végül egy érdekesség: e velencei kiadás előtt nem sokkal, 1495. március 18-án, megjelent ez a mű Bresciában, Angelus és Jacobus Britannicus kiadásában. A velencei kiadással összehasonlítva észrevehető, hogy bár eltérő betűkészlettel nyomtatták a két könyvet, ám a tördelés nagyon hasonló - a bevezető résznél három sorral több szöveg esik a velencei kiadás oldalára, viszont magának a Szent Bernát-szövegnek a tördelése már betűre pontosan megegyezik mindkét kiadásnál. Felmerül az emberben a gyanú, hogy Bevilaqua valószínűleg e bresciai kiadás alapján nyomtatta a sajátját. A két könyv nyomtatási dátuma közé hét hónap és egy nap esik, vagyis Bevilaquának, megfelelően megszervezve a nyomtatás munkálatait, volt ideje arra, hogy a könyvet e bresciai kiadás alapján kinyomtassa. Emellett szól az is, hogy mindkét kiadást ugyanaz a Theophilus Brixianus adta ki. A könyv valószínűleg kapós volt a piacon, ezért tudta Brixianus jószerével féléven belül kétszer is kiadni más-más helyen.
A bresciai kiadásnak két, kézi festéssel díszített lapjáról látható néhány kép itt:
→ http://initiale.irht.cnrs.fr/ouvrages/ouvrages.php?imageInd=-1 (francia nyelvű)



vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz