2015. március 14.

Egy dedikáció nyomában


T avalyi évi szerzeményem Kodolányi Jánostól a Julianus barát, annak is a második kiadása (az első kiadás 1938-ban, a második évszám nélkül jelent meg).
Ezt a regényt épp előtte nem sokkal olvastam, így nehezen tudtam volna nem felfigyelni rá (egy budapesti antikvárium árverési listáján bukkant fel).
A külseje elég megviselt, a borítója szakadt; maga a könyvtest viszont, leszámítva egy kis benyomódást a gerinc felső szélén, jó állapotban van. Az igazi különlegessége azonban a belsejében taláható dedikáció Kodolányitól:

Tompa Kálmánnak egy éjszakai beszélgetés emlékére, abban az órában, amikor bűneink ítélete beteljesedik rajtunk, megrendült szívvel, fájdalmas testvéri szeretettel és talán utolsó kézfogásul

944, okt. 10. Kodolányi János


…Az ajánlás elég drámai, és így érdekes-izgalmas is. Próbáltam utánajárni a történetének.

Mivel nem nagyon ismertem Kodolányi életét, ezért utánanéztem, hogy a háború idején, és különösen a dedikáció dátumát közvetlenül megelőző időkben mit csinálhatott; és persze a Tompa Kálmán névnek is a nyomába eredtem.
Tompa Kálmánról azt tudtam meg, hogy orvos volt, s emellett szenvedélyes könyv –, és műtárgygyűjtő is volt. Gyűjteménye ma a pécsi Janus Pannonius Múzeumban taláható. Talán könyvszeretete, talán egyéb okok miatt is, rendkívül kiterjedt baráti kapcsolatokkal rendelkezett az írók-költők köréből. Az 50-es évek Magyarországának irodalmi világában (de talán azt követően is) egyfajta koordinátor szerepet töltött be. Erről tanúskodik egy, Tompa 60. születésnapja idején a lakásán rendezett háromnapos ünnepségről szóló, szigorúan titkos jelzésű állambiztonsági jelentés is, 1958-ból (részlet) :

(…) Tompa születésnapi ünnepségein eddigi adataink szerint a következő személyek vettek részt:
Első nap:
Barcsai Jenő festőművész, Illés Endre író a Szépirodalmi Könyvkiadó irodalmi osztályának vezetője, Borsos Miklós szobrász, Illyés Gyula, Németh László, Reményik Zsigmond, Szabó Pál, Tamási Áron, Veres Péter és Kereszthury Dezső írók.
Második nap:
Féja Géza író, Püski Sándor volt könyvkiadó, Szabó Lőrinczné Szabó Lőrincz költő özvegye, Gáborjáni Klára énekesnő, Németh Imre volt országgyűlési képviselő, Hubai Miklós, Cseres Miklós írók, Juhász Ferenc, F. Nagy László költők, Szentkuty Miklós, Vas István költő, lektor, Dallos Sándor, Tatay Sándor írók, Kucka Péter költő, Szentiványi Kálmán író, Gombos Imre volt NPP politikus, Török Erzsi énekesnő, Nagyajtay P. Teréz, Weörös Sándor, Károlyi Ami, Jékely Zoltán, Fodor József költő, Szüdi György költő, Grandpierre Emil író, Jankovich Ferenc költő és általában ezek feleségei.
Adataink szerint egy páran levélben mondták le a részvételt elfoglaltság miatt, s egyben kifejezték jókívánságukat, s együttérzésüket. Pld.: Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes költők.
Harmadik nap:
Bihari József színművész, Tompa Sándor színművész, Kristó Nagy István kritikus, Pécsi Sándor színművész, Radnay Béla gyorsíró – az ország egyik legnagyobb magánkép-gyüjtemény tulajdonosa –, Kornis Dezsõ festő, Banovich Tamás filmrendező, Köpeci Bócz László, Molnár C. Pál festők és általában feleségeik.
A születésnapon lehangzott ellenséges megnyilvánulásokkal kapcsolatban eddig a következőket tudjuk: (…)

(A jelentés teljes szövege, és még más is, itt olvasható, a 11. oldaltól: http://kommentar.info.hu/attachment/0001/419_kommentar0702.pdf)

Most térjünk át Tompa Kálmánról Kodolányi Jánosra, és ugorjunk vissza az időben tizenöt évet.
A Wikipédia azt írja, hogy 1943-ban, Faragho Gábor altábornagy (volt moszkvai katonai attasé, a csendőrség felügyelője, és a későbbi, 1944-es debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány egyik minisztere) kérésére Kodolányi fogalmazta meg azt a nyolcvan oldalas memorandumot, amely az oroszokkal tervezett titkos katonai tárgyalásoknak (a kiugrási kísérletnek) a lényegi elemeit tartalmazta.

Hogy hogyan kerül egy író ilyen élethelyzetbe, annak egyelőre még nem néztem utána. Kodolányiról azért azt tudni kell, hogy nagy szervező, izgő-mozgó ember volt. Ő volt pl. a befolyásos Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) egyik alapítója.
Miután a németek tudomást szereztek a magyar kormány terveiről, Kodolányi élete veszélybe került. Faragho, miközben 1944 októberében Moszkvában tárgyalt a kiugrás feltételeiről, október 7-én egy kódolt táviratban figyelmeztette Kodolányit, hogy meneküljön Budapestre – tartott attól, hogy Kodolányit letartóztatják a németek.

Kodolányi, mint láttuk, október 10-ére keltezte a Tompának szóló dedikációját. Ezen a napon már – illetve, ha azt feltételezzük, amit egyébként a dedikáció is sugall, vagyis, hogy az a bizonyos átbeszélgetett éjszaka az elmúlt éjszaka volt, akkor már előző nap, 9-én is – Budapesten lehetett, mivel Tompának ott volt lakása, a Rákóczi úton. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a dedikáció keltezési helye Budapest.

Nem tudom, hogy a magyar kormánytól milyen támogatást kapott, de azt el tudom képzelni, hogy egy-két éjszakát Tompánál aludt; Kodolányi kipihente magát, információkat cseréltek, majd valószínűleg – erre mutat a dedikáció búcsú jellege – teljes létbizonytalanságban, egy másik budapesti tartózkodási helyre ment. Másnap, október 11-én Faraghoék Moszkvában aláírták a megállapodást az oroszokkal – ekkor a 2. Ukrán Front már az Alföldön nyomult. 15-én Horthy hivatalosan is bejelentette az oroszokkal kötött fegyverszüneti megállapodást, ám a németek, illetve a németbarát magyarok miatt annak gyakorlati hatása nem volt. De ez már egy másik történet…



További képek a könyvről itt láthatók:






vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz