2015. január 30.

A pápa magyarországi követe


A most bemutatandó könyvhöz majdnem pontosan egy évvel ezelőtt jutottam hozzá. Akkor a régisége, a nagy alakja, a nyomtatás szépsége, a gazdagon díszített címlap, a különleges kötése, és bizonyos magyar és skót történelmi vonatkozásai miatt vettem meg. Azóta más érdekességeket is "felfedeztem" vele kapcsolatban. Egy-egy ilyen régi könyv szinte kimeríthetetlen kincsesbánya a kíváncsi, kutakodó könyvész számára.


Egy szép fametszetes iniciálé a könyvből


A könyv 1540-ben jelent meg, Párizsban, Epistolae Pauli et aliorum Apostolorum... címmel. Írója Tommaso De Vio, kiadója-nyomtatója Jean Petit (ő maga így írta a nevét: Iehan Petit).
A mű tehát Pál és más apostolok leveleivel kapcsolatos, illetve ebben a témában mutat be értelmezési lehetőségeket. Nézzük először, ki volt a könyv szerzője...

Tommaso De Vio (1469-1534) olasz teológus, a dominikánus rend feje, kardinális, tomista. 1518-ban ő volt az az Augsburgba küldött pápai legátus, akinek feladata volt Luthert kikérdezni újszerű nézeteiről. Számunkra azért is érdekes még a személye, mert 1523-1524-ben a pápa magyarországi követe volt. Ebben a minőségében a törökök elleni összefogás fontosságát próbálta hangsúlyozni az udvarnál (mint láttuk, sajnos nem sok sikerrel).

Ezt a művét először 1531-ben adták ki, Velencében. Már a következő évben megjelent Párizsban, három nyomdász közös kiadásában - ezek egyike volt Jean Petit is. Jelen könyvünk, az 1540-es párizsi kiadás, Petit önálló vállalkozása.

A Petit név meglehetősen ismert volt a 16. századi párizsi nyomdászok és kiadók világában. A család első generációs nyomdászát szintén Jean Petit-nek hívták, ő 1493 és 1530 között működött, és ez idő alatt a műhelyéből került ki a párizsi könyvek mintegy egy tizede (összesen több mint tízezer kötetet nyomtatott). Őt követte fia, a mi Jean Petit-nk, aki 1530 és 1540 között működtette a nyomdát, majd a sort az ő fia, Oudin Petit zárta, aki 1540 és 1572 között volt aktív.
Officinájuk, sok más nyomdával, kiadóvállalattal és könyvkereskedéssel együtt, a Quartier Latin-ben a Rue Saint-Jacques-on volt, az egyetem szomszédságában.

E könyv pazar, fametszetes címlapja is a nyomdászcsalád tekintélyét volt hivatva kifejezni. Tízszer szerepel rajta a Petit név, egyszer a Parvus és háromszor az I.P. kezdőbetűk - vagyis összesen tizennégy utalás látható a nyomdászra vonatkozóan!

Végezetül a könyv tulajdonlás-történetével kapcsolatban egy érdekesség. A díszes címlap alján egy korabeli kézírásos bejegyzés látható bizonyos Davis Spens-től, mely jelzi, hogy a könyv az ő tulajdona.
David Spens (1538-1571) ősi skót nemesi család sarja, a skót királynő, Stuart Mária hű alattvalója volt. 1571-ben, az akkor már trónjától megfosztott Stuart Mária és az uralkodásban őt követő gyermekkorú Jakab király emberei közötti konfliktus folyamányaként, a stirlingi kastély ostromakor halt meg. Fia később Anglia svédországi nagykövete lett.


A könyv fizikai és egyéb jellemzői: mérete: 335x226mm; kötése, amely dombornyomásos virágmintás vászonkötés - véleményem szerint (bár nem vagyok szakértő) -, a 18. század végéről vagy a 19. század elejéről származik; a könyvben összesen 115 fametszetes iniciálé díszíti a szöveget (néhányuk többször is előfordul); a címoldalon kívül (M.D. XL.) további három helyen látható dátum megjelölés, mindig fejezetek végén - így a 88. oldalon az 1540. október, a 142. oldalon az 1529. február 9., a 212. oldalon az 1540. augusztus 3., és a 217. oldalon az 1540. augusztus 15. dátumok szerepelnek; a könyv elején körpecsét látható több helyen EX:LIBRIS:COLLEGII:STI:PETRI:GLASGOW felirattal; a 193. oldal felső részén nagyobb méretű feketés-szürkés elszíneződés van, feltehetően koromfolt.
A kolofónban nem szerepel dátum, sem nyomdahely-megjelölés, viszont szerepel - a szerzőn kívül - egy másik név is, mint a mű elkészítésében tevőlegesen is részt vállaló személy: Ioannes Danielis. Ő is egyházi ember volt (eredeti francia nevén: Jean Danielo). Egy helyütt azt találtam róla, hogy 1537-ben a vannes-i székesegyház fődiakónusaként egy új kápolnát építtetett a templomhoz, tehát úgymond "fontos" ember volt. Ugyanez a forrás említi, hogy az ezt megelőző években Itáliában járt. Valószínűleg ekkor találkozott De Vio-val, mely találkozás eredményeként közeli munkakapcsolat alakult ki köztük. A könyv első kiadásának az ideje, 1529, is valószínűsíti ezt az információt.

A könyv oldalai: [28] (1-462) [4], ahol

[28] egy elülső előzéklapot, egy elülső szennylapot és összesen 12 nyomtatott lapot jelent; az előzéklap és a szennylap későbbi származású (a könyv újrakötésekor kerültek a könyvtesthez); a 12 nyomtatott lap közül az első rektóján a könyv fametszetes címoldala van, míg a verzója üres; ezt követően 21 oldalon keresztül a könyv indexe, vagyis tartalommutatója látható, míg az utolsó oldalon (a 12. nyomtatott lap verzóján) egy ajánlás olvasható a könyv szerzőjétől V. Károly német-római császárhoz.

(1-462) a könyv fő szövegtestét jelenti; a levelek laponként (és nem oldalanként) vannak számozva, vagyis 462 oldal=231 levél; három téves lapszámozást találtam: a 208. lapon 185-ös, a 211. lapon 2011-es, és a 231. lapon (utolsó nyomtatott lap a könyvben!) 23-as lapszámozás látható. (Vagy egy gyakorlatlan ember volt a könyv végének a szedője, vagy valami miatt nem tudott az addigi szedő megfelelően koncentrálni a feladatára.)

[4] egy hátsó szennylapot és egy hátsó előzéklapot jelent; mindkettő, csakúgy mint elülső párjaik, a könyv újrakötésekor kerültek a könyvtesthez.



További képek a könyvről itt láthatók:






forrás:

•  A leginformatívabb oldal a könyvnek erről a kiadásáról a worldcat.org-on:
→ http://www.worldcat.org/title/epistolae-pauli-et-aliorum-apostolorum-ad-grcam-veritatem-castigate/oclc/225776712?ht=edition&referer=di (angol nyelvű)

•  A szerző, Tommaso De Vio személyéről:
→ http://hu.wikipedia.org/wiki/Tommaso_Cajetan_De_Vio

•  A kiadó és nyomtató, Jean Petit személyéről:
→ http://en.wikipedia.org/wiki/Jehan_Petit (angol nyelvű)
→ http://www.cavi.univ-paris3.fr/phalese/desslate/dico0731.htm (francia nyelvű)

•  A könyv elkészítésében szerepet vállaló, Jean Danielo-val kapcsolatosan arról, hogy milyen fontos volt ez a szerepe, lásd Erika Rummel: Biblical humanism and scholasticism in the age of Erasmus; Brill, 2008; pp.255-256.
→ https://books.google.co.uk/books?id=A6tvzRBSkFsC&pg=PA256&dq=ioannes+danielis&hl=en&sa=X&ei=rQjPVIHgBtXXauDdgOgC&ved=0CDYQ6AEwAg#v=onepage&q=ioannes%20danielis&f=false (angol nyelvű)

•  Jean Danielo-ról, mint vannes-i fődiakónus, és Itáliát megjárt ember, lásd: Anthony Blunt: Art and architecture in France 1500-1700 (Richard Beresford átdolgozásában); Yale University Press, 1999; p.32.
→ https://books.google.co.uk/books?id=slFq1L2b58UC&pg=PA32&lpg=PA32&dq=jean+danielo&source=bl&ots=R0MsXkk_8z&sig=zSDptg_KxL08AldO8pl5hFtqIcY&hl=en&sa=X&ei=TP_OVI2JBMj3Uu-egogK&ved=0CDsQ6AEwBg#v=onepage&q=jean%20danielo&f=false (angol nyelvű)

•  A könyv egykori birtokosa, David Spens személyéről:
→ http://en.wikipedia.org/wiki/Clan_Spens (angol nyelvű)





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz