2015. január 14.

Örömkönyv


Mint azt az előző, évértékelő írásomban beharangoztam, ez év első jegyzetében egy egy nagyon szép kiállítású, ún. kézműves nyomdában készült könyvet szeretnék bemutatni.

Íme a címoldala egy részlete:



Ez egy, az Amerikai Egyesült Államokban - azon belül is Jamaicában, New York egyik külvárosában - nyomtatott könyv, melyet egy bibliofil könyvgyűjtő, William Harris Arnold írt. Személyéről sajnos nehéz bármit is találni az interneten; én azt a keveset, amit megtudtam róla, főleg ebből a könyvből - elejtett megjegyzéseiből, stílusából - tudtam meg. Ami biztos, hogy 1854 és 1923 között élt, és az átlagnál jobb módú ember lehetett. Régi könyveket komolyabban gyűjteni, ahogy maga mondja, 1895-ben kezdett, tehát egy viszonylag későn születő érdeklődés volt ez. Innentől kezdve árverésekre járt, és különböző könyvkereskedők katalógusait bújta. Ezt a könyvét 1898-ban adták ki (ez volt az első bibliofil témájú könyve, ezt követően még megjelent néhány más, szintén könyvészeti jellegű műve) - vagyis láthatóan, rövid idő alatt elég szépen magával ragadta e szenvedély.

Ez a könyv ennek a szenvedélynek egy roppant igényes küllemű, ugyanakkor tartalmát tekintve játékos megtestesülése. Egy örömkönyv. Írója egy szép könyvet akart létrehozni.

A mű, mint a címoldal alapján is látszik, három, jól elhatárolható részből áll. Az első, mely csupán néhány oldalt tesz ki, egy sajátos, szubjektív nézőpont a régikönyv-gyűjtők és az első kiadások kapcsolatáról. A második részben - ez a könyv fő része - kezdő és haladó könyvgyűjtőknek szóló tanácsok olvashatók, melyeket a szerző saját gyűjtői élményei színesítenek. Az utolsó részben pedig a könyvmolyokról (nem az olvasó, hanem a rágó típus) örömködik. Konkrétan egy egész tudományos összefoglalót prezentál nekünk a régi könyvek eme nem kívánatos látogatóiról.

Ennek a könyvnek a szerzőjén kívül még egy fő szereplője van, és ez a nyomtatója. Ő Frank E. Hopkins, aki egy nagynevű New York-i nyomtató- és kiadóvállalatnál alapozta meg szakmai pályafutását, majd, engedve kreatív ambícióinak, saját kézműves nyomdát alapított háza padlásán.

Ez a könyv az első olyan kiadása, melyet külső megbízásra készített, addig csak saját szórakozására nyomtatott könyveket. A szedés kézzel, a nyomás kézi sajtón történt, merített papírra. A könyvet több, művészi minőségben reprodukált fénykép gazdagítja, illetve az egyes, könyvben tárgyalt könyvészeti témák illusztrálására, eredeti könyvlapok is találhatók benne - így például két levél Pynson 1525-ös kiadású, Froissart által írt Chronicles-ének második kötetéből, amelyeken autentikus molyrágás-nyomokat szemléltet Arnold, vagy egy levél egy 1836-os kiadású könyvből, melyen az ún. barnafoltokat mutatja be.

A könyv (6) xii 97 (7) oldalt tartalmaz. Mérete: 262x188mm. Kötése nagyon szép pergamen, a gerincén aranyozott betűkkel feltüntetve a cím és a szerző. Az illata nagyon jellegzetes, erős papír és tinta illat, némi patinával meghintve. Egy minden tekintetben kiváló könyv ez, melyet öröm kézbe venni.

A könyvet mindössze 85 példányban nyomtatták ki...


További képek:




forrás:
•  A könyvnek a második, az elsőnél szerényebb kivitelű kiadásának a szkennelt változata itt olvasható:
→ http://babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=umn.319510020033680;view=1up;seq=11

•  A Marion Press-ről, ahol a könyv készült, itt lehet olvasni (a nyomda tulajdonosának, Frank E. Hopkinsnak a memoárja; benne ennek a könyvnek a kiadásával kapcsolatban az 54-55. oldalon lehet olvasni):
→ http://babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=wu.89098959414;view=1up;seq=76





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz