2014. december 14.

Az első Rómában nyomtatott könyv


Egy nagyon érdekes, nyomdászattörténeti jelentőségű nyomtatványt szeretnék ebben a jegyzetben bemutatni.
Néhány hónappal ezelőtt sikerült hozzájutnom egy ún. levélkönyvhöz, mely egy eredeti lapot tartalmaz abból a könyvből, mely - legjobb ismereteink szerint - az első, Rómában nyomtatott könyv volt, és amelynek nyomtatási évét a kutatók 1466-ra teszik.

Íme egy részlet a levélkönyvhöz mellékletként csatolt eredeti könyvlapból:




Először a levélkönyvről beszélnék, utána pedig a lényeget, a benne lévő ősnyomtatvány lapot mutatnám be.
A levélkönyvet az Amerikai Egyesült Államokban, Los Angelesben nyomtatták (hagyományos kézisajtóval, merített papírra) 1981-ben, és Los Angelesben, illetve Londonban adták ki, ugyanabban az évben, A leaf from the Letters of St. Jerome first printed by Sixtus Reissinger, Rome c.1466-1467 címmel, vagyis: "Egy könyvlap Szent Jeromos leveleinek első kiadásából, nyomtatva Sixtus Reissinger által Rómában, circa 1466-1467".

Szent Jeromos az egyik legtöbbet publikált szerző a középkorban - mind a kódexek, mind a korai nyomtatványok idején. Mindenképpen legismertebb műve a Vulgata, vagyis a latin nyelvű bibliafordítás. Leveleiben, melyek egy része személyes, míg mások szélesebb olvasóközönségnek voltak szánva, a helyes keresztényi élet sokféle aspektusával foglalkozott. Szent Jeromos levelei évszázadokig kéziratos formában voltak elérhetők, kódexek tartalmát alkották egészen Gutenberg koráig. A könyvnyomtatás elterjedése után szinte természetes volt, hogy ezeket a gondolatokat előbb-utóbb az újfajta sokszorosítási eljárással is terjeszteni fogják. Annak is szimbólikus jelentősége lehet, hogy éppen Rómában jelent meg először nyomtatásban (Szent Jeromos életének jelentős részét Rómában töltötte). Szent Jeromos leveleinek 1466-os, római kiadása tehát egyben egy editio princeps is.

Az 1981-es kiadású levélkönyv két szerzője közül az egyik Jeremy Duquesnay Adams - aki Szent Jeromosról és műveiről írt egy néhány oldalas ismertetőt, a másik szerzője pedig bizonyos John Lawrence Sharpe III., aki magát az ősnyomtatványt mutatja be. A könyv lényegi része ez utóbbi írás, amelyben Sharpe a könyv nyomtatásának körülményeit nyomozza, és bemutatja azt a logikát, amelynek mentén először a könyv nyomtatásának helyét, majd a nyomtatóját azonosítja, végül pedig a nyomtatási év meghatározására tesz kísérletet. Mindez azért szükséges, mert a könyv sajnos kolofón nélkül jelent meg, így semmiféle indikáció nincs benne e három dologra vonatkozóan.

E három feltételezett ismeretlen közül legegyszerűbb a nyomtatás helyét meghatározni. Sharpe ezt a könyvnek egy Chantilly-ben lévő példányában található korabeli kézírásos bejegyzésre alapozza, ugyanis az a példány Joannes Hinderbach-nak a tulajdonában volt (a nyomtatott könyvek gyűjtője; a könyv kiadását támogató Gaspare di Teramonak barátja). Hinderbach bejegyzésében arról ír, hogy a könyvet 1470-ben kapta meg (ez tehát máris egy kézzelfogható terminus ad quem), és, hogy a könyv római nyomdászoktól származik.
Ugyancsak segít a datálásban az a tény, hogy Szent Jeromos leveleinek egy másik kiadása is megjelent Rómában ekkortájt. Tudjuk, hogy azt a kiadást Schweynheim és Pannartz nyomtatta, és a kolofónjában az 1468. december 13-ai dátum szerepel. E könyv előszavában a szerkesztő, Joannes Andreas arról tesz említést, hogy ez a kiadás jobb, mint a korábbi, melyet Teodoro Lelli szerkesztett (ő szerkesztette a mi könyvünket). Ez alapján tehát a mi könyvünk nyomtatásának terminus ad quemje 1468 legvége.

A továbbiakban Sharpe elemzi az 1460-as évek Rómáját, mint könyvnyomtatási helyszínt, és megállapítja a kor betűkészletei alapján, hogy a mi könyvünket a Strassburgból Rómába vándorolt Sixtus Riessinger (a levélkönyv címében máshogy szerepel a neve, de ő maga így írta) nyomtatta, akinek valószínűleg társa volt ebben az ugyancsak német Ulrich Han.

A nyomtatás idejére vonatkozó következtetését Sharpe bizonyos, a könyvben megfigyelhető tördelésbeli "zavarokra" alapozza, aminek szerinte az volt a közvetett oka, hogy a könyv szerkesztője, Teodoro Lelli, 1466. március 31-én meghalt. Sharpe úgy gondolja hogy a könyv legnagyobb része ekkorra már ki volt nyomtatva, és a haláleset után a már említett Gaspare di Teramo - aki nemcsak a könyv patrónusa volt, hanem az elhunyt szerkesztő unokatestvére is - kegyeletből átvette a könyv kiadásának az irányítását, és így újabb részek kerültek az eredetileg elgondolt szövegtesthez. Ezen újabb szövegeknek a könyvön belüli helye, illetve az eltérő tördelésük a bizonyíték, Sharpe szerint, hogy a könyv legnagyobb része 1466 elején már ki volt nyomtatva, hisz, szerinte, a zavart csak a szerkesztőváltás okozhatta, ami csak 1466 márciusa után következhetett be. Sharpe valamelyest továbbmegy, és azt mondja, hogy a könyvet 1466-ban teljes egészében kinyomtatták, és meg is jelent ebben az évben.
Jelenleg más kutatók is hajlanak - mivel nincs semmi, ami ezt a gondolatmenetet cáfolná - arra, hogy Szent Jeromos leveleit 1466-ban nyomtatták, és így, a jelen álláspont szerint ez a legrégibb Rómában nyomtatott könyv.

Egyben nekem is ez az eddigi legrégibb nyomtatott könyvtöredékem.
Furcsa érzés egy ilyen régi nyomtatott anyagot kézbe venni... Ha belegondolok, akkor nyomtatták, amikor még Gutenberg is élt - az ő 42-soros bibliája megjelenése után mindössze 11 évvel. Az pedig, hogy ez lehet a legrégebbi római könyv, és egyáltalán, az egyik legrégebbi, német nyelvterületen kívül nyomtatott könyv, ugyancsak különlegessé teszi a szememben.


További képek a könyvről:





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz