2014. november 14.

Kódexlap a tatárjárás idejéből


Először is, a pontosítás kedvéért: a most bemutatásra kerülő kódexlapnak nincs semmi köze a magyarországi tatárjáráshoz, valószínűleg soha nem is járt az a kódex Magyarországon, amelyből ez a lap származik. Csak a régiségét szerettem volna érzékeltetni ezzel a párhuzammal, ugyanis keletkezésének ideje valóban a 13. század közepére tehető.

De lássuk, hogyan is néz ki egy ilyen régi, majdnem 800 éves kódexlap "testközelből":


A kódexlap mérete: 290x195mm.


A kódexlap előtörténete: A Bibliát tartalmazó kódex, melyből ez a lap is származik, a Christie's aukciós cég egyik 1996. évi júniusi, londoni árverésén bukkant fel. Ott eredetileg 12-16 000 fontra becsülték az árát (azt azért tudnunk kell, hogy ezeknél a nagy külföldi aukciós cégeknél általában valamivel alacsonyabb becsült értéket adnak meg, mint amennyit az adott aukciós darab érhet - gondolom, egyrészt azért, hogy csekély érdeklődés esetén is túl tudjanak adni egy-egy darabon, másrészt pedig azért, hogy növeljék az aukción való részvételi kedvet - aztán a többit már az ún. aukciós láz megteszi...), de végül, árverési illetékkel együtt, 45 500 fontért kelt el (mai árfolyamon nagyjából 17 600 000 forint).
Ez a kódex 552 levelet tartalmazott - 24 levél hiányzott belőle -, melyeket későbbi papírtáblák fogtak össze, külsejükön egy 15. századi, másik kódexből származó pergamenlappal megerősítve.

A Christie's akkori leírása szerint a kódex elülső kötéstáblája belső oldalára egy levél volt beragasztva, amelyet egy bizonyos presbyter de corborosa írt a párizsi St. Geneviève apátság apátjának, és melyben egy megállapodást említ a párizsi Notre Dame székesegyház és Guy de Montfort - a keresztesháborúk egyik aktív résztvevője - között. A levél keltezési ideje 1224. Bár e dátum valamivel régebbi, mint a kódex elkészültének ideje, a címzés azt sugallja, hogy a kódex egykor a St. Geneviève apátság tulajdonát képezte. Ezt a feltevést megerősítheti az a tény is, hogy az apátság már ebben az időben híres volt jelentős könyvtáráról (egyben, mint tudásközpont, szerepe volt a párizsi egyetem kialakulásában is). Az apátságot később, a francia forradalmat követően megszüntették, majd majdnem teljesen le is rombolták. Hogy mi lett a híres könyvtár sorsa, arról nincsenek információim. Ez a kódex egy olaszországi múzeumba kerülhetett, ugyanis, a hátulsó kötéstábla belső oldalán, a Christie's szerint, egy 19. század eleji pecsét volt látható, rajta a Museo felirattal (a pecsét további szövege olvashatatlan volt).


A kódexlapon látható két díszes iniciálé egyike. Az "A" betűtől balra, a piros tollmunka alatt látható kis "a" az iniciálé készítőjének szolgált támpontul. Az iniciálék mindig a szöveges rész elkészülte után kerültek rá az oldalakra, vagyis az illuminator mindig a scriptor után dolgozott.


A Christie's-aukció feltehető nyertese az amerikai Bruce Ferrini volt. Ezt főleg arra alapozom, hogy az az amerikai kereskedő, akitől én vettem ezt a kódexlapot, tőle szerezte meg, számos más, ugyanebből a kódexből származó levéllel együtt (vagyis mielőtt az én kereskedőmhöz jutottak ezek a levelek, a kódex már szét volt szedve - ez is Ferrinire utal), de arra is, hogy Ferrini ezt megelőzően már vásárolt nagy értékű kódexeket ettől az aukciós cégtől.

Bruce Ferrini (1949-2010) egy jól ismert kereskedő volt az ókori és középkori kéziratok piacán. Két emlékezetes esemény kötődik a nevéhez a szakmán belül. Az egyik az volt, amikor leleplezett egy amerikai egyetemi professzort, aki a Vatikáni Könyvtár egyik kódexéből kiszedett két lapot, és azokat ellopta. A kérdéses kódex egykor a költő Petrarca tulajdonát képezte, a két művészien illusztrált levél együttes értékét pedig félmillió dollárra becsülték. Az ellopott lapok visszakerültek a Vatikánba. A másik esemény a Júdás-evangéliumhoz kötődik, amelyet valamikor az 1970-es évek végén találtak meg Egyiptomban, és 1983-ban bukkant fel a "szürke" piacon, Genfben. Ez a kopt nyelven, papiruszra íródott szöveg Jézus és Júdás között lefolyó beszélgetéseket tartalmaz, és többek között arról is híres, hogy benne Jézus maga kéri Júdást, hogy árulja el. A szöveget C14-es kormeghatározással a 280±60 körüli évre datálták. Egy időben Ferrinihez került a kézirat, és nem is nagyon akarta azt visszaadni az akkori tulajdonosának..., sőt, valószínűleg neki is köze lehet ahhoz, hogy több lapja is eltűnt, és azóta sem került elő, illetve ismeretlen gyűjtőkhöz jutott. A kézirat megmaradt, legnagyobb része jelenleg Svájcban található.
Egy kis érdekesség még vele kapcsolatban: 18 évesen vásárolta élete első kódexlapját, amely Otto F. Ege híres kézirat portfóliójának egyik darabja volt. Egéről itt lehet olvasni bővebben.
Szintén érdekes egybeesés, hogy a kereskedő, akitől ezt a lapot vettem, ugyanabban a - nem túl nagy - városban lakik, mint amelyikben Ferrini is lakott.

Ami a kódex datálását illeti, arra jó hivatkozási alap az a kézirattöredék, ami a Christie's leírása szerint a kódex tartalommutatójára volt felragasztva, és amelyen a "volumine 1247" bejegyzés volt olvasható. Ugyancsak támpontul szolgálnak a kézirat stílusjegyei, amelyek jellegzetesen 13. század közepi párizsi eredetre utalnak. Leginkább egy bizonyos Johannes Grusch kódexkészítő mester műhelyében készült munkákhoz hasonlít. A Grusch-féle műhely az 1230-as évektől létezhetett (a legelső, innen kikerült kódex keletkezési idejét 1235 és 1245 közöttire becsülik), és mintegy 30 éven át működött. Eddig 39 kódexről állapították meg, hogy ebben a műhelyben készült.
Szinte bizonyosra vehető, hogy Grusch jó kapcsolatokat ápolt a St. Geneviève apátsággal (ez elemi üzleti érdeke is volt), és valószínűleg az ő megrendelésükre készült ez a biblia.

A kódexlap tartalma (a Károli Gáspár-féle fordítás szerint): A levél rektóján lévő szöveg a János-evangélium 8. fejezete 54. versénél kezdődik: est Pater meus qui glorificat me quem vos dicitis quia Deus noster est..., vagyis: "az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,..." - és a János-evangélium 9. fejezet 38. versénél ér véget: ...Domine et procidens adoravit eum., vagyis: "...Uram. És imádá Őt."
A levél verzóján lévő szöveg a János-evangélium 9. fejezet 39. versénél kezdődik: Dixit ei Iesus in iudicium ego in hunc mundum veni..., vagyis: "És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra ..." - és a János-evangélium 10. fejezet 42. versénél ér véget: ...et multi crediderunt in eum., vagyis: "És sokan hívének ott ő benne."
A levélen lévő szöveg két, széles körben ismert bibliai részt tartalmaz: "Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok." (Ján 9:5), illetve: "Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért." (Ján 10:11).

A kódexlap fizikai jellemzői: mérete: 290x195mm; anyaga pergamen (annyira finom a kidolgozása, hogy nem tudtam teljes bizonysággal megállapítani, hogy melyik a szőr-, és melyik a húsoldala; a szöveg mindkét odalon két hasábban helyezkedik el, mind a négy hasáb 47 sort tartalmaz, a hasábok mérete nagyjából 195x58mm; a levél mindkét oldala meg van vonalazva halványan (talán ólommal?); az íráskép szép, tiszta; az írnok - spórolva a drága pergamennel - sok rövidítést használt a szövegben; a két evangéliumi fejezet kezdetét díszes, színes iniciálék jelzik: piros színű "E"(t), illetve kék színű "A"(men); mindkét iniciálé alatt és fölött kék-piros színű, finom tolldíszítés fut végig a hasáb teljes hosszában, illetve azon is túl; színesek (kék-piros) a fejezeteket jelző római számok is: "IX", "X" és "XI" (a 11. fejezetból csak ez a szám látható a levélen); a "XI" mellett a margón ugyanez a jelzés fekete tintával, apró méretben az illuminátor számára; ugyancsak színes a rektón, az oldal tetején, középen kék-piros "INES" felirat, amely a János-evangéliumot jelzi, ugyanezt jelzi a verzó ugyanezen részén a szintén kék-piros "IO" felirat - mindkét felirat fölött halvány fekete tintával ugyanezen feliratok láthatók apró méretben az illuminátor számára; a rektón korabeli oldalszámozás (446); két szöveghez kapcsolódó marginálium: az egyik egy néhány szavas pótlás, ahol a másoló kifelejtette az et fugit et lupus rapit et dispergit oves szöveget (Ján 10:12), és ezt pótolta a hasáb mellett - a hiányra a szövegben egy kis halvány fekete tintás jelzés hívja fel a figyelmet, a tinta árnyalata más mint a főszövegé, így valószínűleg ez a corrector keze nyoma (hasonló árnyalatú tintával van jelezve az összes őrjelzés is az illuminátor számára, illetve a lapszámozás, és a hasábok jobb szélén, a sorok végein számos helyen megjelenő vékony fekete ferde vonás is - ez valószínűleg afféle szövegellenőrző láttam-pipa jelzés lehet); a másik marginálium halvány fekete tintával egy ps ... szövegű bejegyzés itt: Ján 10:34-35 - a post scriptum jelzés utáni betűket nem tudtam értelmezni, a szövegben hiány nincs, ez a jelzés szintén a korrektortól származhat.


Képek a kódexlapról:




forrás:
• Az eredeti kódex leírása a Christie's árverési katalógusában:
→ http://www.christies.com/lotfinder/lot/bible-in-latin-with-the-prologues-ascribed-1026790-details.aspx?from=salesummary&intObjectID=1026790&sid=51418561-c5dd-45e8-a7db-fc75fd4a8e46





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz