2014. október 14.

Egy debreceni specialitás


"Kedves színfoltot képeznek a debreceni könyvkötő művészetben az 1850-60-as években készült, biedermeier stílusú tarka gyöngyhímzéssel díszített énekeskönyvek." - írja Takács Béla A debreceni könyvkötő művészet című könyvében.
Ebben a jegyzetben egy ilyen énekeskönyvet szeretnék bemutatni.

Íme mindjárt egy kép, hogy lássuk, miről is van szó:




Tulajdonképpen Takács Béla megjegyzésében benne van minden a legfontosabbakból: a 19. század közepén, illetve azon még egy kicsit túl, feltűnt Debrecenben néhány olyan könyv, amelyeknek a kötését biedermeier stílusú, színes gyöngyökből hímzett motívumok díszítették.
Ez egy egészen egyedi iparművészeti produktum - csak Debrecenre jellemző, csak erre a korszakra, és - egy kivétellel - kizárólag énekeskönyvekhez kapcsolódik.
Persze, mint sok mindennek, ezeknek a kötéseknek is megvan a maguk előtörténete:

- A Kollégium megalapítása (1538) és a reformáció elterjedése Debrecent kiemelkedő szellemi központtá emelte az országon belül.
- A könyvnyomtatás 1561-es megtelepedése után a város jelentős nyomdaipari központtá fejlődött. Az első nyomda létesítését hamarosan kompaktorok (könyvkötők) megjelenése követte.
- A 18. században Debrecen az ország könyvkötőipari központjává lett. Az ún. színes debreceni pergamenkötések stílust teremtettek, egyben a világszínvonalat képviselték.
Tevan Andor könyvművész, nyomdász és kiadó véleménye volt az, hogy "A Corvinák után a debreceni kötések a magyar könyvkötőművészet legnevezetesebb alkotásai. E kötéseknek a Corvinák kötéseivel szemben nagy érdemük, hogy a felhasznált motívumokat sehol másutt nem alkalmazták, mivel azok a népművészetből fakadó tiszta magyar díszítőelemek."
- a 18. század végére Debrecen az ország legnépesebb városa. A nagy népesség egyben nagy fogyasztópiacot is jelentett.
- 1812-ben a város nyomdája kizárólagos privilégiumot kapott az országban akkoriban használatos református énekeskönyvek nyomtatására. Ennek eredményeként csak az 1814-től 1849-ig terjedő időszakban 130 ezer ilyen könyvet nyomtattak.
- 1838-ban elkezdte működését a városban az első magasabb fokú leányiskola, a Leánynevelő Intézet - a későbbi, Szabó Magda-féle "Dóczi". Ezt az 1840-es években több hasonló intézmény alapítása követte. Ezen iskolák curriculumjába tartozott a kézimunka tanítása is.

A legutolsó pont, a leányiskolák működése azért kiemelendő, mert úgy tűnik, hogy az egykori növendékek keze munkáját dicsérik ezek a gyöngyhímzéses kötések. Takács Béla is utal erre, illetve egy debreceni könyvgyűjtő közlése szerint (lásd a forrásoknál) a "dóczis" lányok házi feladatként kapták az énekeskönyveik gyöngyökkel való kihímzését. Így - a mi szerencsénkre is - egyfajta versengés alakult ki közöttük, melynek eredményeként különlegesebbnél különlegesebb mintájú hímzések születtek.

A gyöngyöket kartonlapra hímezték a leányok, és az így elkészült hímzést vitték el - az énekeskönyvükkel együtt - a könyvkötőmesterhez. Ezek a kötések így általában egy-két (esetleg több) évvel a könyvek kiadása után készültek (azok eredetileg általában olcsó és kevésvé tartós puha papírkötést kaptak, és így kerültek forgalomba).

Takács Béla az idézett könyve megírásához szükséges kutatásai során összesen huszonhat gyöngyhímzéses kötést tudott felkutatni, ebből két példánynál csak a kötéstáblák maradtak meg, a többinél megvan maga a könyv is. Érdekesség, hogy a legkésőbbre datálható kötés egy római katolikus imádságoskönyvet díszített (az összes többi református énekeskönyvekhez kapcsolódik). Ezen kívül két további gyöngyhímzéses kötésű énekeskönyvről lett tudomása, ám ezekről képeket nem tud közölni, maga sem látta őket. És végül további két gyöngyhímzéses kartonlapot tudott felkutatni, ám ezek teljesen önmagukban állnak, még kötéstábla sem tartozik hozzájuk - elképzelhető, hogy nem is könyvkötés díszítésnek szánták őket. Ez így összesen tehát 28 darab (vagy a legutóbb említett tételekkel együtt 30).
Takács Béla a Debreceni Református Kollégium Múzeumának az igazgatója volt, rendkívül precíz, lelkiismeretes kutató, így szinte biztosra vehető, hogy minden olyan darabot megtalált, ami közgyűjteményekben fellelhető. A további példányok felbukkanása már, nagy valószínűséggel, csak magángyűjteményekből, magánlakásokból várható.
Egy kis kutatást én is végeztem, és rövid idő alatt további kilenc gyöngyhímzéses kötésű énekeskönyvet találtam az interneten, amelyek az utóbbi kilenc évben szerepeltek különböző árveréseken, plusz a saját példányom.
Ez így összesen tehát 28 (30) + 10 darab. A már szóba került debreceni könyvgyűjtőnél is lehetnek további példányok, amelyek ezen körön kívül esnek.

Talán érdemes lenne folytatni Takács Béla kutatását, és egy olyan adatbázist létrehozni, amelyben fel lennének tüntetve - fényképekkel és pontos leírásukkal - mind a korábban már általa leírt, mind az azóta felbukkant, mind az esetlegesen jövőben előkerülő debreceni gyöngyhímzéses kötések. Én a magam részéről egyáltalán nem tartom lezártnak ezt a témát - amint bővebb anyaggal rendelkezem, azt közzé fogom ezen a honlapon tenni.

Az én példányom egy megviseltebb (valószínűleg sokat forgatott) darab, de örülök, hogy egyáltalán sikerült egy ilyen különlegességhez hozzájutnom.
Külön érdekesség, hogy ezt a példányt Dávidházy Imre könyvkötőműhelyében kötötték. A Dávidházy-család a 19. század egyik legnevesebb könyvkötődinasztiája volt az országban.


A könyv fizikai jellemzői: mérete: 142x107x18mm; oldalszámozás: (6) 1-237 (5); az elülső kötéstáblán gyöngyhímzéses díszítés; a gyöngyök vízszintesen 94, függőlegesen 61 sorban helyezkednek el, a sorok végig tartják a futásukat, így eredeti, hiánytalan állapotában 5734 db gyöngyöt tartalmazhatott a hímzés; a kötés alapja barna színű szövet; a hátsó kötéstáblán ezen a barna szöveten csak foltokban megmaradt kékes árnyalatú fekete bársonyborítás látható; a kötéstáblákat réz kapocs kapcsolja össze; a szabadon álló hátsó előzéklapon ovális alakú szárazpecsét nyoma DÁVIDHÁZY I. KÖNYVKÖTÖ DEBRECZEN felirattal; a lapok körben aranymetszésesek.


Képek a könyvről, illetve további példák gyöngyhímzéses könyvkötésekre:




forrás:
• Takács Béla: Gyöngyhímzéses debreceni díszkötések; Debrecen, 1980.
• Takács Béla: A debreceni könyvkötő művészet; Debrecen, 1980.
• http://www.deol.hu/main.php?c=14713&print=1
• http://axioart.com/tetel/kozonseges-isteni-tiszteletre-rendeltetett-enekes-konyv-deb_904064?search=dcee98
• http://axioart.com/tetel/kozonseges-isteni-tiszteletre-rendeltetett-enekes-konyv,-mel_429194?search=dcee98
• http://axioart.com/tetel/-gyongyhimzeses-debreceni-diszkotes-koz-onseges-isteni-ti_1296760?search=dcee98





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz