2014. szeptember 8.

Egy középkori hóráskönyv nyomában


Ahóráskönyvek többnyire személyre szabott, de legalábbis csak egy-egy személy által használt imádságoskönyvek voltak a középkorban – afféle vezetők a templomban eltöltött időhöz, vagy otthoni ájtatoskodáshoz. Díszes mivoltuk is talán e személyes jellegüknek köszönhető, illetve talán annak is, hogy többnyire hölgyek számára készültek. Egy-egy gazdagon illusztrált példányuk egy kisebb (-nagyobb) vagyonba került, így birtoklásuk csak a módosabbak kiváltsága volt.

Azt kell mondjam, hogy a helyzet nem változott azóta: egy-egy ilyen hóráskönyv birtoklása csak a módosabbak kiváltsága most is, sőt. Néhány hete voltam a Christie's aukciós cég egyik nagyszabású londoni könyvaukcióját megelőző kiállításon, ahol megtekinthetők és akár kézbe is vehetők voltak az egyes tételek. Szerepelt a kínálatukban néhány hóráskönyv is, amelyek közül a legtöbbért egy 1490 körül, feltehetően Normandiában készült példány kelt el, 52 500 fontért, azaz nagyjából 20 630 000 forintért (árverési illetékkel együtt). Egyébként ezen árverés legdrágább tétele egy újonnan felfedezett, tehát eddig ismeretlen ausztriai imádságoskönyv volt az 1430-as évekből, amelyhez végül 1 082 500 fontért, azaz nagyjából 425 445 000 forintért (szintén illetékkel együtt) jutott hozzá új tulajdonosa, egy európai magángyűjtő.

Azoknak, akik nem képesek ilyen árakat kifizetni egy-egy középkori kódexért, marad még egy lehetőség: az ezen kódexekből származó egyes lapok megvétele, gyűjtése. Ez egy külön terület a régi könyvek gyűjtői körében. Az ilyen különálló lapok már inkább tartoznak a megfizethető kategóriába, egy-egy szerényebb kinézetű, mondjuk 15. század végi kódexlaphoz már 10 ezer forint körüli áron hozzá lehet jutni.

Ilyen kódexlap, pontosabban hóráskönyvből származó lap a most bemutatásra kerülő darab is, amelyet egy kaliforniai kereskedőtől szereztem meg.

Íme egy részlete:




Mint látható, ez egy díszesebb példány, sok aranyozással. A könyv, amelyből származik, 1440-1450 körül készülhetett, valahol Észak-Franciaországban, egy bencés rendi apátságban. Ez így magában is izgalmasan hangzik, de ami külön érdekessége ennek a levélnek, az az, hogy Otto F. Ege híres-hírhedt kódexlap portfóliójából származik.

Ki volt Otto F. Ege? Amerikai művészettörténész, egyetemi előadó, könyvgyűjtő a 20. század első felében (1888-1951), aki a régi könyvek művészetének bemutatásához egy teljesen új módszert talált ki. Igen jelentős könyvgyűjteményéből kiválogatott több tucatnyi könyvet - főleg közepkori kódexeket -, és mindegyikből kiszedett több tucatnyi lapot. Ezeket a különálló lapokat azután egy maga tervezte jellegzetes, nagy alakú kartonpapírra erősítette fel. Ennek a könyvlap portfóliónak a gerincét egy negyven példányban elkészített lapgyűjtemény képezi, melyek mindegyike ötven-ötven darab, más-más könyvből származó könyvlapot tartalmaz. Ennek a gyűjteménynek Ege a Fifty Original Leaves from Medieval Manuscripts nevet adta (Ötven eredeti lap középkori kéziratokból), és az volt a szándéka, hogy majd egyetemeknek és közkönyvtáraknak ajánlja fel a példányokat megvételre. Ezenkívül még másféle tematikájú gyűjteményeket is összeállított ugyanezzel a lapkiszedős módszerrel, szintén a saját régi könyveit használva fel hozzá. Mindez az 1940-es évek végén történt, de mielőtt még elkezdhette volna a portfólió értékesítését, Ege 1951-ben meghalt.
A felesége folytatta, vagyis kezdte el az értékesítést, és így, az ezután következő években a gyűjtemény összes darabja gazdára talált.

Ege ebbéli könyvszétszedő tevékenysége vegyes megítélés alá esik. Sokan bírálják, amiért szándékosan könyveket csonkított meg.
Állítólag Ege eleve már sérült könyveket szedett szét. Ő maga azt mondta ezzel kapcsolatban: "Ezer ember számára lehetővé tenni, hogy birtokolhasson, a kezébe vegyen egy-egy eredeti kézzel írt kódexlapot, és így átélhesse azt az izgalmat, és azt a fokú megértést, amely csak ezen tárgyak közvetlen érintése által tapasztalható, elegendő indok számomra ahhoz, hogy ezeket a könyvlapokat különválasszam egymástól." Ege célja tehát elsősorban a szemléltetés volt, amellett, hogy, feltehetően, anyagilag is szeretett volna profitálni az ötletéből.

A saját Ege-példányom után kutakodva jutottam el az amerikai Ohio állambeli Denison Egyetem Egével foglalkozó honlapjához (lásd alul a forrásoknál), amely, úgy tűnik, az Ege-kutatások egyfajta kiindulópontjául kíván szolgálni. Egyrészt foglalkozik Ege személyével, másrészt pedig az Ege-lapokról nyújt egy igen informatív áttekintést. Az "Ötven eredeti lap középkori kéziratokból" portfólió darabjainak összes fellelhető példánya szerepel az adatbázisukban, leírásokkal és rengeteg fotóval illusztrálva.
Az ő adatbázisukban azonban nem találtam meg az én kódexlapomhoz hasonlító megfelelő lapokat, amelyek azt mutatták volna, hogy azok is ugyanabból a könyvből származnak, mint az én lapom, így, gondoltam, írok Fred Porcheddunak, aki a Denison Egyetemen belül az Ege-kutatásokkal foglalkozik.
Már másnap visszaírt, hogy örül a megkeresésemnek, és szívesen segít nekem. Egy kollégája, a Dél-Karolinai Egyetemen tanító Scott Gwara, írt egy határozókönyvet az összes fellelhető Ege-lapról - ebben talált egy, az enyémhez nagyon hasonlító leírású lapot, egyező paraméterekkel - de fénykép nélkül. Mint írta, Gwara csak egyetlen lappéldányról tud ebből a kódexből, és az a New Jersey-beli Rutgers Egyetem gyűjteményében található. Fred felajánlotta, hogy ír a Rutgersnek, és megkéri őket, hogy, ha tudnak, küldjenek fotót a példányukról, illetve ír Gwarának, és megkérdezi, hogy a könyvében leírtakon kívül tudna-e még több információval szolgálni erről a fajta kódexlapról.
Most a további fejleményeket várom.


Friss hír:

Fred válaszolt, választ kapot a Rudgers Egyetemtől - elküldtek egy képet az ő példányukról. A kép alapján bizonyítottnak látszik, hogy az övéké és az enyém ugyanazon könyvből származik. Már napokkal ezelőtt megkaptam a hírt, de korábban nem tudtam közzétenni, mivel egy ideig nem voltam internetközelben, másrészt meg vártam Fred válaszát, hogy közzétehetem-e itt a képet - még nem írt vissza. Amint tudom, mellékelem ide a képet is. Elküldte a lapomon lévő szöveg szöveghű átiratát, a szöveg rövidítések nélküli, kibontott változatát és az angol fordítását is - ezeket is közzéteszem majd.
Ami különösen izgalmas, hogy ebből a kódexből eddig csak ez a két levél ismeretes, vagyis a Rutgers Egyetemé, és most már az enyém is. Így a birtokomban lévő töredék lehet, hogy egy igen ritka példány.


A levél fizikai jellemzői: mérete: 203x152mm; a karton tartó mérete: 468x336mm; fekete és piros tintás gótbetűs szöveg, gazdag díszítéssel mindkét oldalon.


További képek a levélről:




forrás:
• http://ege.denison.edu/index.php
• http://207.250.94.40/news/conferences/2006/proceedings/ses_12-porcheddu-handout2.pdf
• http://scua.library.umass.edu/ead/mums570.pdf
• http://denisonmagazine.com/2011/uncommon-ground/uncommon-ground-on-the-trail-of-a-biblioclast/





vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz