2014. augusztus 14.

Magyar fűvészkönyv a 18. századból


Néhány héttel ezelőtt jutottam hozzá egy neves budapesti antikvárium árverésén egy klasszikusnak számító magyar fűvészkönyvhöz.
A természettudományok, és ezen belül is főleg a zoológia-botanika, gyerekkoromtól fogva érdekelnek, és már viszonylag régóta szerettem volna megszerezni valami fontos munkát ebben a témában. Így nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az enyém lett ez a könyv (személyesen nem tudtam részt venni az árverésen, így vételi megbízást adtam rá az antikváriumnál). Ez egyben az eddigi legrégibb magyar nyelvű könyvem.

Íme az elnyert könyv címlapja:




A könyv, mint az látható, Csapó József híres orvos-botanikai műve, az Új füves és virágos magyar kert. A címe kicsit csalóka, hisz Csapó nem írt ezelőtt más fűvészkönyvet - az "új" kitétel inkább más szerzők hasonló témában korábban írt műveire utal.

Csapó József (1734-1799) Győrben született, apja a törökverő Savoyai Jenőnek volt a jogi tanácsosa. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, majd külföldön - előbb a strassburgi, majd a bázeli egyetemen - folytatta tanulmányait. 1754-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután hazajött, és ugyanebben az évben kinevezték Debrecen város tisztiorvosává (ezt a posztot Weszprémi Istvánnal, a híres orvossal, későbbi barátjával, együtt töltötte be; Weszprémi szintén publikált orvosi témában).

Csapó József fűvészkönyve 1775-ben jelent meg, Pozsonyban; Landerer Mihály ottani nyomdájából került ki. Érdekes, hogy miért nem helyben, Debrecenben nyomtatták..., de talán a győri származásnak lehet némi köze a magyarázathoz.
Nem ez az első könyve a szerzőnek, de ezt megelőzően csak kifejezetten orvosi témájú műveket írt.

A könyv 417 növényt ismertet. Az egyes növényeket előbb hivatalos (vagy elterjedt) magyar nevükön nevezi meg, majd közli a magyar tájnyelvi változataikat, ezután a latin, a német, az olasz és végül a francia nevüket írja le.
Ezt követi a növények külsejére és az élőhelyükre vonatkozó leírás, majd pedig - és ez a lényeg nála - a gyógyászati felhasználásukat ismerteti.

A mű sajnos nem tartalmaz illusztrációkat - az bizonyára nagyban megnövelte volna a könyv kiadásának költségeit. Mindenesetre enélkül is érdekes és fontos ez a könyv. Szépen illeszkedik a debreceni botanikai irodalomnak abba az ívébe, amely Méliusz Juhász Péter 1578-as Herbáriumától indul, és Diószegi Sámuel 1813-as Orvosi fűvészkönyvéig vezet.

A könyvet másodszor is kiadták (többször nem), 1792-ben, Pozsonyban és Pesten, szintén az ottani Landerer-nyomdákban.


A könyv fizikai jellemzői: mérete: 184x122x31mm (m-sz-v); korabeli bordázott gerincű félbőr kötésben, a gerincén címkével; a könyv első levelének verzóján egész oldalas címkép (Trtina András rézkarca); az elülső előzéklapon vízjel; elülső szennylap nincs; a hátsó előzéklap mindkét oldalán, illetve a hátsó kötéstábla belső oldalán korabeli kézírásos, magyar nyelvű névmutató; hátsó szennylap nincs.

lapszámozás: [6] 1-306 [24]

szignatúra: π6 )(2 A5 π2 B5 π3 C5 π3 D5 π3 E5 π3 F5 π3 G5 π3 H5 π3 I5 π3 K5 π3 L5 π3 M5 π3 N5 π3 O5 U5 π3 X3 π1 Y1 π1


További képek a könyvről:




forrás:
• Szállási Árpád: Csapó József debreceni főorvos (1734-1799)
→ http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf_Szallasi/vegyes_041.pdf

















vissza az oldal tetejére

vissza a címlaphoz