Rektó: [lat. rectus=helyes, jó] Egy könyv levelének az elülső oldala.


Rubrikáció: [vö. lat. rubrum=vörös; rubricare=vörösre színezni] Klasszikus formájában a középkori kódexekben és korai nyomtatványokban használatos, színnel nyomatékosított kiemelés; új mondatot, bekezdést, gondolati elemet, vagy egyéb fontos részt (pl. kolofónt) jelölő jelzés. Ha a szerepe új mondat, bekezdés vagy gondolati elem kezdetének jelzése volt, akkor egy nagy C-hez hasonló forma - mely az adott szövegrész elé került - vagy egy rövid függőleges vonal-vonás - melyet az adott szövegrész legelső betűjére tettek - alakját vette fel; ha a szerepe egy szövegrész kiemelése volt, akkor vízszintes vonalzással történt a rubrikáció, melyet vagy magára a szövegre vagy az alá, szabad kézzel húztak. A nyomtatás korai szakaszával bezárólagig kézzel készítették, és vörös színű volt, majd utána, nagyjából a 16. század végéig, a betűkkel együtt nyomtatták, és színe is megegyezett a szöveg színével (nyomtatásban kizárólag azt a bizonyos C alakot használták). Lásd még: bekezdésjel





vissza az ABC betűihez