Bekezdésjel: Régi nyomtatott könyvekben C-hez hasonló alakú, a szövegben új tartalmi egység kezdetét jelző írásjel. A C szájába egy kettős, vagy egy vastagabb egyes vonalat húztak, és az ekként bezárt részt kitöltötték. Kezdetben kézzel jelölték a már kinyomtatott szövegben, piros tintával, később megjelent a nyomtatott formája, mely a 16. században kiszorította a kézi jelölést. Mára az új bekezdés használata kiváltotta, így jobbára csak szövegszerkesztő programokban használatos, a bekezdések végét jelölendő, de nyomtatásban már általában nem tüntetik fel. A mai formája egy fordított P-hez hasonlít: ¶ Lásd még: rubrikáció





vissza az ABC betűihez