Fitz József: Gutenberg

Ez az első könyvem, amit Fitz József, a neves nyomdászattörténész életművéből olvastam (a MEK-ről letöltve). Első beleolvasásra igen részletes tanulmánynak tűnt, és nekem éppen egy ilyen, a dolgokat a lehető legjobban helyükre tevő könyvre volt szükségem Gutenbergről. Fitz rendkívüli alapossággal részletezi Gutenberg életének a könyvnyomtatáshoz kapcsolódó állomásait.

A könyv elején képet kapunk a könyvnek a középkori Európában (a XIII. századtól a XV. század közepéig) betöltött helyéről, s közben megtudunk olyan érdekességeket, mint pl. hogy Párizsban, az egyetemnek köszönhetően, már a XIV. század első felében 28 jegyzetkölcsönző bolt működött, s mellettük könyvárusok is üzleteltek.

A szerző rávezet minket, hogy tulajdonképpen egy természetes folyamat eredménye volt a mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálása Európában - igaz, ehhez egy olyan céltudatos, a végletekig precíz, maximalista vízionárius elmére is szükség volt, mint Gutenberg.

De bemutatja azt az elképesztő munkát is, amit a Gutenberg-kutatók a korabeli nyomdatermékek elemzésével végeztek, és ismerteti az így nyert, egészen finom részletekig hatoló megállapításaikat.
Íme egy jellemző részlet a könyvből, amely a 42-soros biblia nyomtatásának körülményeit elemzi:

A szedésgyakorlatban mutatkozó eltérésekből meg lehet állapítani, hogy a Biblián 6 szedő dolgozott. Minden szedőnek 3 lap szedéséhez szükséges készlet fölött kellett rendelkeznie: az éppen szedendő laphoz, egy már kiszedett, de még nyomandó laphoz és egy már nyomtatott laphoz, melynek szedése szétszedendő és visszaosztandó rekeszeibe. Minden lap 2600 betűből áll, minden szedőnek ennek háromszorosára, 7800 betűre, a hat szedőnek együtt 46.800 betűre volt szüksége. De egyes gyakrabban előforduló betűkből tartalékot is kellett tartani.
A hat szedő más-más szedésrészleten egyidejűleg dolgozott. A szedésrészletek új fejezettel kezdődnek és rendszerint 42 sornál rövidebb hasábbal végződnek. A szedő nem számíthatta ki sornyi pontossággal a részlete végét, az utolsó hasábnak már az elején, vagy a közepén készült el vele s a hasáb csonka maradt. Néhol a füzetbeosztás is más a szedésrészlet végén. Ha a rendes ötíves füzetek után kivételesen négyíves vagy hatíves, vagy pláne füzet helyett egyetlen ív következik, bizonyosak lehetünk benne, hogy szedésrészlet fejeződik be. A helyesíráson is meglátszik, hogy a következő részlet más szedő munkája. Az előző szedő cunque-t és etiam-ot szedett, az utána következő cumque-t és eciam-ot; a klasszikus műveltségű klerikus nihil-t és mihi-t, a laikus, de egyébként latinul folyékonyan tudó germán nichil-t és michi-t. Nyomon tudjuk követni őket.

A technikai oknyomozó leírásokon kívül, betekintést nyerünk Gutenberg életébe is. Fitz részletesen ismerteti pl. az elhíresült per körülményeit, amely Gutenberg és Fust között zajlott, de az azután következő csendesebb időszakról is ír, egészen Gutenberg 1468-ban bekövetkező haláláig.

Fitz József könyvét - éppen az említett, helyenként erősen részletező volta miatt - inkább a kissé "elvetemültebb" könyvbarátoknak ajánlom, főleg azoknak, akiket érdekel az ősnyomtatványok világa, és a középkornak ez az időszaka, bár könyvének tárgya-főszereplője miatt - Gutenberg, és, végső soron maga a Könyv - minden olvasni szerető ember haszonnal forgathatja és örömöt találhat benne.

Még egy apróság, amit megtudhatunk a könyvből: a legelső nyomtatványt, amelyben Magyarország neve feltűnik, szintén Gutenberg nyomtatta (1454).