Alix Christie: Gutenberg's apprentice

A könyv magyar kiadása Gutenberg tanítványa címmel jelent meg.

Kíváncsian emeltem le a könyvtári polcról ezt a könyvet, majd egyből haza is vittem. A borítója is tetszett, a címe is ígéretes volt, a tartalma is érdekesnek tűnt. A történelmi regényeket egyébként is szeretem, ez ráadásul könyvtörténet.
A regény a Gutenberg-biblia előállításának történetét dolgozza fel, mégpedig a Gutenberg-műhelyben dolgozó egyik alkalmazottat, Peter Schöffert állítva az események középpontjába. Peter Schöffer ugye annak a Johann Fustnak volt a fogadott fia, aki Gutenberget pénzelte a biblia körüli munkálatok során. Tevékeny részt vállalt a biblia elkészítésében, az utána következő években pedig, Gutenberget elhagyva, kora legjobb nyomdászává nőtte ki magát.

A regényt olvasva egyrészt képet kapunk a biblia nyomtatásának konkrét körülményeiről (pl. a könyvnyomtató műhelyről, a nyomtatás egyes munkafázisairól), másrészt a korabeli, 15. század közepi Mainz élete is megelevenedik előttünk. Külön szálat kap a történetben a főszereplő, Peter Schöffer magánélete, Gutenberg személyének, valamint Gutenberg és Peter Schöffer kapcsolatának a bemutatása pedig erős hangsúlyt kap.

Akiket alapból érdekelnek a régi könyvek és a történelem, azoknak már a fentiek is elegendő lesz ahhoz, hogy a történetet végigolvassák, azok viszont, akik csak egy szórakoztató, fordulatokkal teli regényt várnak, csalódni fognak.

A szerzőnek, Alix Christie-nek ez az első regénye. Sajnos nemcsak ez látszik meg a történeten, de az is, hogy Christie valószínűleg nem fog nagy karriert csinálni mint regényíró. Nyelvezete nehézkes, modora mesterkélten választékos, párbeszédei súlytalanok, szereplői nem válnak érdekessé számunkra. Az egész munkának enyhe izzadságszaga van.
Igazából az egész történet líneáris vezetésű, és így unalmas, hiszen előre tudjuk mi fog történni a végén - a Gutenberg-féle biblia elkészül, stb., stb. Ezt figyelembe véve kellett volna az írónak megkomponálnia a történetét, hogy az az ismert, előre tudható történelmi tények mellett is érdekfeszítő, izgalmas legyen.

Alis Christie egyébként maga is tanulta a nyomdászmesterséget, így egyrészt természetesen tisztában van a technikai vonatkozásokkal, másrészt lelkes is írás közben. Kár, hogy ez a lelkesedés nem elég egy jó történet megírásához.

A regényt én eredeti angol változatában olvastam, de biztosra veszem, hogy a magyar fordítás sem tudta ezeket a hiányosságokat elfedni.

Utólagos kiegészítés: a szerzőnek amatőr volta, szokatlan nyelvhasználata, választékossága, illetve annak a kornak az ötvözete, melyet történetében ábrázol, együtt mégis olyan sajátos hangulatot teremt, mely talán már szerethető is.